apuska a hősi blogáruló

apuska a hősi blogáruló


sírva röhögnék magamon

2005. június 01. - apuska

Fel tudom fogni! Hihetetlen izgalmakat élhet át az ország reklámcélból legjelentékenyebb korcsoportja (18-49 év), mely statisztikák és Győzike után szabadon és fokozatosan áttérni kész, hogy főműsoridőben civil életjeleneteket lesve a blogomat olvassa, csakhogy kiderüljék szakdolgozatomnak eredménye, melyből következtetni lehet eljövendő bejegyzéseim pikantéria-faktorára. Mindenkit megnyugtatok: klasszikus sorozatokat idézően fogalmam sincs. Az érdemjegy nélküli bírálat a kezemben, melyet szó szerint idézek. "A dolgozat külalakja megfelel az elvárt követelményeknek. Az ábrák és képek minősége és mennyisége kielégítő. A dolgozat szerkezete, és felépítése megfelelő. A dolgozat célkitűzése, a feladatok megfogalmazása és megvalósítása megfelelő. Az adatgyűjtő munka, a szakirodalom feldolgozása megfelelő. Gyakorlati feladatának kivitelezése dicséretes, érett munka, látszik, hogy otthonosan mozog ebben a témában. A weboldal dokumentációja elfogadható. A dolgozat önálló, mérnöki szintű munka." Hibák, hiányosságok, kérdések rublika üres... Ugyan már! Még hogy kommersz? Hahó! Olvasta ezt valaki? Sehol egy konkrétum! Név átír, s még 10 példányban kiosztható! (Mondjuk ellentétes előjelű sablonból is lehet raktáron.) Vagy tényleg naivan és szimplán ennyire überkirályász vagyok, hogy belém kötni sem érdemes? Vagy talán azt gondolják 3 év félreismerettség után, hogy ennyire szerény és igyekvő a Puska, s ezen tulajdonságai eleve predesztinálják arra, hogy államvizsga előtt már ne gázoljanak át lírai lelkén, kockáztatva a bimbódzó önmegvalósítás virágjainak tenyeres-talpas eltiprását? Tök hülye vagyok, mert foglalkoztat. "Örüljek neki!" - harsogják a körülöttem levők. Ám legyen. De mi lesz az álmaimmal? Hihetek így nekik? Ez nem mindegy, kérem szépen! A diplomáról magam is tudom hogy meg lesz. 5 nap múlva ilyenkor mérnöki részegségemben fogom visszaidézni órákkal azelőtti kínos feszengésem a vizsgabizottság előtt, és bagatelizálom el, hogy aztán teljes öltönyös testemből tojjak rá magasról. Jaj de közel is e vég, melyhez azért még egy izzadságszagú hétvégét bele köll feccölni némi memorizálás okán.

Csak egy aprócska mozit még előtte, egy könnyed filmecskét! - engedélyezve. Carter edző egy exbajnok kosaras ki visszatér régi sikereinek színhelyére, hogy ráncba szedje a hanyatló gettógeneráció jövőképét, és kiutat mutasson nekik a pöcegödörből. Kemény mint az acél, barna mint a csokinyuszi, így aztán növendékei szeretetteljesen gondolnak rá míg élnek, s e mellé még zsinórban nyerik is a meccseiket. Nagy-nagy életbölcsességek érnek felszínt a teljesen kiszámítható, de csöppet sem unalmas, alkalmasint még könnycseppcsalogató gimnazista célcsoportra hajazó mozgóképpel. De fegyelem! Most 4 napig itthon leszek, sehol másutt, s tisztességgel felkészülök, ahogy a fiúk a vásznon, s hétfő délután remekül levizsgázok. Fekszem és elképzelem, de közben nehéz billentyűzni, szóval szevasz.

fodrász/válogatott

A nemzetközi helyzet fokozódik! Holnap a napja annak, hogy kiderüljék, mire is értékelték relatív hirtelenjében összeeszkábált szakdolgozatom, melyről szemtelen módon múlt éjjel megálmodtam hogy négyesre, tehát minek is izgulok?! Ja, mert álomhihetőségem a tét, s ha ez bejön, akkor sok régi és pikáns darab megvalósulásának is nő az esélye, mi húhahóóó, azért mégiscsak durva lenne - már tiszta megfolyás a kisgatyám!

Május utolsó szeles harmincegyedén fodrászok ollói alá vezérelt mindenható, s mesterkélt két óra leforgása alatt rövidebb, de dizájnos viseletet fejbúbomra, hogy elégedettségem másként kifejezve távozzam fizetés nélkül. Belegondolni is szörnyű. Lassan 3 éve nem adtam hajnyíró szolgáltatásért forintban kifejezhető ellenértéket, ellenben újra és újra hívnak, és még csak nem is ismerősöm se a Hajas, se egy befolyásos Zsidró, épp csak jókor jelentkeztem egy hajmodellkereső hirdetésre, melyet azóta se akarnak (gondolom) spórolásképp feladni, így hívják a régi bevált arcokat. Aztán jönnek az országszertéről  válogatott hölgyfodrászok koszorúban, hogy képeződjenek Welláéknál tovább, s egy trendi technikai tudásalapú társadalomban teszteljék önnön fejlesztett képességeiket. Ilyenkor 10-15 pár talál egymásra hölgyválasz útján, s engedik olyan közel magukhoz a másikat, amennyire nyilvános helyen még épphogy illendő. Nem. Nem kértem újabb színcsíkot a hajamba, hogy elérjem még a napi moziadagom.

San Antonio. Azt hiszem akció-vígjáték műfajú film akart ez lenni a szokásos európai sztárokat felvonultató francia műhelyből, mely menet közben először félresiklani, aztán sikítani látszott. Mondjuk hogy van egy bajos alaptörténet, miben szervezett az emberrablás, így ki kell nyomozni, de van egy állandó orális kielégülést vágyó és kapó férfi- és női szereplőtömeg, mi a legváratlanabb helyzetekben is idevezet. Most mi van? Minek és miért, és miféle James Bond stílus ez? Azt hiszem 1x sem nevettem, pedig a humorom az jó. Vagy pont ezért nem.

Koronát a rávezető franszoá nemzeti szarra; hazasiettem hogy lássam a pápápábáppá ertéelklub nagy lehetőség gallkakastaréjnak brutális leszaggatását, miután hunok nyilaitól uccse ment meg az e-Uniban nem bízó Isten. Fájt az az első félidő, hogy már majdnem feladtam, mert az hogy vendégek vagyunk és barátságos a meccs, miért jelenti azt, hogy a saját féltekénk a határ? Ez a Matheusz fickó nem ezt a stílust nyomja, azt örökbefogadott gyermekei meg csakazértis. Úgyhogy szünetben neki is kezdtem hősi hómpédzsem újabb képkockákkal való frissítésének, mert attól fejlődik az ország, ha állampolgárai attraktívak. Második félidőben megint félni kellre számítva nem kapkodtam, de csak hallom, hogy minden magyar nagyágyú lecserélése mekkora tempót szolgáltat, avagy honfitársaink nevét már kettőnél többször is felsorolják mint labdaérintők egymás után! Hoppá. Azt még gól is lövődik, s tényleg nem csak úgy bepattan! 2:1-es vereség, de már senkit nem remegtet meg, hisz jól idomítottak lettünk, egy élvezetes 45 percnek a tévé mutatta gyepen is tudunk örülni. De úgyis Izland ellen kezdünk komolyan játszani majd, ugye? Ez csak ráhangolódás volt, annak meg jó.

Közben megint szerda lett, s még mindig apró hajtűszálak bizgetik a testem, de kicsit sem izgatnak ama értelemben, szóval megyek azt kirázom magam. Mondom én, perverz aki az!

szex vajon mi?

Hogy merészeljem szó szerint idézni Pain művész úr világméretű slágerének refi-refrénjét, melyet jaj, lehet ő is csak kölcsönvett? Pedig annyira eredeti!!! De hát jut eszembe e rekkenő nap záró akkordjaként ez feltétlen, s nemcsak a lengén leöltözött szépséges magyar lánykák láttán - tragédia, újra és újra bizonyíttatják: mellfüggő vagyok, melynek kifejtésére mingyár' visszatérek, hanem mert moziztam és filmet néztem.

Konkrétan és szerényen csak egyet, mi valami igaz történet nyomán lett olyan gyenge és uncsi amilyen, de hát a téma örök. Kinsey - Mindenki másképp csinálja. Egy szüzességét későn elvesztő professzor férfiú ráeszmél, hogy mennyire is tudatlan a szex terén, így tudományos alapossággal, sokezres mintavétellel, prüdériáktól és érzelemtől mentesen körbejárja a témát, botrányt kavarva, s meglepő eredményeket produkálva. Csókolódznak itt egymással férfiak, mennek rá fiatal bikucik 70 éves nőre, ölelnek egy feleséget ketten, mesélnek szoros állatbarátságról és gyermekszeretetről, s jutnak el 10 szekundum alatt nulláról az ejakulációig... Végül is erről szól: mindenki másképp csinálja. Arról nem esik szó, hogy mindez egészséges-e, avagy kell-e orvosolni?! Tény azt kész. Emészd!

Szóval 5 éve, munkába állásom kezdetén szólt rám nagyszájú kolleginám: "Tomcsika, nem vagy te kicsit mellfüggő?" Most miért? Mert addig bámulom míg ki nem pattan holdudvarából a bimbó? Sajnos nem éltem meg ép férfiésszel a hírekből ismert '82 előtti éveket, amikor is a melltartónak még pántja se szivárgott be hozzánk a nagy KGST-ből, s így a cicik szabadon ringatták a ritmust és voltak kitéve mind az állandó szél borzolta hőmérsékleti kedélyeknek, mind a spontán szexuális ingerenciáknak. Mikor is a szem széles és valós látványforma mezőkön legelészhetett... Azért ma is adódik üdítő kivétel, mit nem irányít/emel/tart kordában se palánk, se kosár, így ezeket szakszerűen megtekinteni szerintem kötelező. Továbbmegyek. Én még a környezetet is minden alkalommal végigmérem, hogy hány szempárt szögez ez oda, s ezen magamban jókat mosolygok. Mire nem képes egy kis semmiség! Jelentésében szamárvezető. Persze ha mellettem a Nő, a leírtaknak látszólag már egy betűje sem jellemez.

párologtatok...

Meghagyom mán az utókornak e roppant frappáns avagy elmeháborodott előzetes bejegyzést, mely szemléletes prológja egy súlyos nap kőkönnyed eseményeinek... Kronológiában így: enyhe stresszes T-Commersz számlakiállítás Téonlájn felé dizájnváltással, mi munkahelyi jobbeset; azt persze hogy mozindíttatású délután, s persze hogy nincsen csömöröm tőle, s ha azt hiszitek nektek se lenne, s csak a drágaság a pont, gond, vesszőcske, lesz 4 nap Moziünnep, mikor erre már nem foghatod! Totális háború vászonszéltében a terem végében: Pata-csata. Amikor is bebizonyítja az élet, hogy egy csíkos egyenruhát börtönviselő is lealázhatja az ügetőn bármely nemesi vonalú arab telivért, ha fejben elhiszi, és edz a postással.

Pattantam-csattantam fel eztán egy hosszú sárga egybecsáposra, s ledobattam magam róla a téren, mely nevét onnan nyerte, hogy ott a paloták az utak nyílt vonalaival nyolcszöget képeznek. (Társadalmi célú hirdetésemet sütöttem el.) Itt gyűltek már az ősaranyember cimborák közül az afféle társaság, kiknek vérében koncertáltan oldódik a metál, s ezzel arányosan öröm söröm köröm alku hol, alkohol. Gyúrtunk vazze, gyúrtunk. Józan eszűségünk sarokba hajigálva, de józenésziségbe bízva párhuzamba került két főattrakciós téma: a BL-döntő és a FEET. Az apropó se rossz, de amúgy majd mindegy is, mert egymást spanolva a sokéves viszontlátás örömét éltük, és 1× még csocsóban is diadalmaskodtam. Nem is volt kedvem hazafelé venni az útirányt az éjfeles zárórához érve, így némi nonsztopos vodkadzsúzból bátorítást és újabb kezdeményezőképességet nyerve eszembe ötlött, hogy nézzünk meg az Old Man's virtuális szempárokból néhányat élőben, hátha eladom facér cimboráim egy újabb sörért. A tömény mondjuk megütött, nem bírom én már tinédzser módjára az italozást, így tánctér kontra vonzott az éjjeli friss légetveszélyt kínáló flaszter.

Pár dolog itt kiesett, frappánsan filmszakadás. Reggel munkahelyemen ébredés íróasztalom alatt, figyelmes kollégák csittjeitől kísérve... Most meg látom gyilkos szemlés bejegyzésem, de odakerülését és miértjét nem értem - buta dolog ez az alkohol, de tényleg! Regenerálódásom folyamatos párologtatás kísérte, ideális klímanélküliségünk a nyárban rakta alá a tüzelőt, hogy már csak a hűvösbe vágytam, kis borzongásra. Megrettegtettem hát magam a premiernapon: Boogeyman. Tetszett, tetszett! A gonosz beépített szekrényekbe építette be áldozatait, s kiskirály folyosókkal összekötötte ezeket, motelről házra, ijesztő vázra. Most pedig csicsikálok, s tervezek álmodni szépet kicsit babám szerepeltetésével, mert már megint annyira bepörgött tanulásügyileg, hogy nulla jut nekem belőle, és még arra sincs ideje, hogy ez egy kicsit is zavarja. Holnap, római jogi szigorlata után tán, tán... Hiszek. Már megint. Sok sikert!

hagyod halálra gázolni?!

Rémesemesben jött a hír: "...na végre, már megint, beesett valaki a metró alá, elgázolta a halálba, pi*sába, szevasz, tiszta pánik, hőbörög a tömeg, úgysem hívunk mentőt időben...", ezzel ördögien festve a vázolhatatlant, hogy emelt szintű nívódíjat érdemlő multiplex ruhába öltöztetett meg a csodalétesítményem gyorsjárati folyosóján mintegy brutálkereszt gerendát befektetve mesterkélt gát képződött és akadályoz afféle tevékenységemben, hogy elcsípjem egy víg, játékos filmeposz második, de fejemet a sínre, nem utolsó darabjának laszt minútban indított menetrendszerű rajtját, melynek nemes célja az összköznépi ingerszerű hahota, az általános kacagás, a ragadványos jókedv, sőt, mélyértelmét átlátva, visszafejtve a globális fonalgombolyagot maga a "világbéke", mi a legfontosabb! Beépített szépség 2. Láttam, yo. Na? Mentsen meg mindenkit körforgalomba tévedő mondataimtól az ég? Vigyázat! Perverz, akinek tetszik! Hisz ha 1×, de talán több szőr is, egy/két/minden intelligens szövegszerkesztő beépített magyarajkúsága jelölőszínnel illetné, akkor abban lehet valami, s az garantáltan nem lötyög. Végül is erre halad a fejlődés, így válik könnyebbé az élet, ettől nem rágósak már a szavak (gy.k.: szájba kérődzik nekünk), és válhat szépségesen ideális zérussá az önálló véleményformálás, végérvényesen kezükbe adva a karmesteri ostort az erre kiképzett megmondóembereknek és az irányított gépezetnek. Rasszista vagyok-e? Az ÜGY kapcsán most engem is foglalkoztat a kérdés, így az onlájn és metróalagútmédia vezérlő cikkeinek szélsőségeiben kapaszkodót nyerve már bizonyosan tudhatom: igen vagy nem. Még jó hogy választhatok! Kicsit rasszista, olyan van? Lennék olyan bizonytalan a kísértésben, azt meg nem merek. Megéljük még mondom: eljön az idő, mikor emiatt leszek kisebbség és kiközösített...

süti beállítások módosítása