Gyakorlatilag a legdurvább időpontok amik lefekszenek nékem s tesznek széles terpeszt, amikor már normális emberforma azokat számításba se veszi, vagyis nélkülem jelölés nélküli semmiséggé válna az időegyenesen, de még így is necces. BaksaTibcsi feladta nekem a leckét, átprogramoztam az estét, de hip-hip hurrá! Most meg fotós cimborám utómunkált képeit csorgatom le FTP-ről, ő meg párhuzamosan föl, mert a művész úr ilyen bagolylétre rendezkedett már csak be, s mivel nálam a szükség, én igazodok, hogy ígéretemhez híven szöszierinek kezébe tehessem ma a belőle megírt cédét, hogy meglepetést varázsoljon ötödikei születésnapjára a Zete focista pasikájának. S ki mártírkodik ezért megint a legtöbbet? Na ki?.. 6 előtt sípol a vekker, s jelzi, a közelben egy kelés várható. Nagyon nyárias időt mond a jós, hát belépek a dolgozóba izzadni, hogy átfaxolhassam 2 hetes halasztásra jogosító kérelmem Gödöllőre, s az ezt alátámasztó 2 ezer forintos oktatási célokat segítő támogatásom, hogy legyen mire hivatkozni. S ezzel talán kezdetét veszi végre a parajelenség, mikor is szorítóban érzem sorsom, s megtáltosodva belehúzok a szakdolgi alkotásnak folyamatába! Amíg még az utolsó bájtok is átcsusszannak és lézernyalábot vettetek plasztikkorongra elmondom, hogy ma webkamerás kontaktoltam a fíldöszánsájn bloggerinájával, ki jól rámköszönt msn-en, én meg illendően fogadtam - egy okkal több hogy olvassam-, ekként némi jogalappal kívánok neki száraz vöröset és orgiát ez éjre. Még 10%, köpök hát egy fogkrémlét, s nyomom közbe: Webre vele.