Ismételt itthonlakás. Csapat épült ahogy kell, a vonyarcvashegyi üdülő de csodás, 40 matis ember eccere - aktív munkaképes és elboldogult nyugdíjas, feltörő és exfőnökség - hívő és mind ivó jóllakni kész. A napfény velünk, Balaton mellettünk, ki ellenünk? Foci, lábtenisz, ping-pong, billiárd, ultiparti; édes, sós, csípős, krémes, porhanyós, ropogós... Estetájt bográcsos odapörkölt burgonyával csemege uborkástul, azt követő házi somlótáji galuskával. Nyamm. Aztán tarapp-tarapp sótájm - amivel hajnali 2-ig megdolgoztam búcsúajándék-prezentáció alias multimédia-show, az nagyot sült el, mondhatni könnyfakasztó pillanatok katalizátoraként működött. Azt vetélkedő, mit 13 csapat közül, köszönöm szépen, ki ha nem mi, megnyertünk. De hogy! És sörök és borok és rövid rövid rövid rövid... rövid alvás. Reggeli ébredést követő reggelit követő élmény, fürdő. Kehidakustányon. Subidubi magas csúszda, begyorsulás, kipörgés, sötétbe be, csillagos éjszaka hatás és csobb a termálba. 2 órás koncentrált leszívás az életerőből, s mégis kellemes, mintegy nyáridézet, illatostul bőrbe, most meg szagolom, egyedül. Nem rossz. S hamarost megérkeznek a mintafotók a panziós esztétikafesztiválról, alig várom.

Fenti címsor frappáns jelzője tegnap óta fülemben giling-galang, s most lehúzódott a fejemre. Majdnem 4 óra alvás mögöttem; viszont kész az, mit beígértem. Roppantul megbízható alak vagyok, az a nagyságos helyzet. Régről és újra rá-rájövök, a határidők spanolnak - jó emlékeztetni magam erre szakdoli ügyben is, mielőtt elbizonytalanodnék, hogy mi a szösszenetért húzok el 2 napra vakációzni, mikor egetverőbb feladatom lenne. :) Klasszikus magamat idézve: a válasz én vagyok - gigára gyúrt lelkesedés a kalapban, fürdőgatya a zsákban, baj nem lehet. Agyő városi civilizáció, majd jövök, hisz többen számítanak rám...