A nemzetközi helyzet fokozódik! Holnap a napja annak, hogy kiderüljék, mire is értékelték relatív hirtelenjében összeeszkábált szakdolgozatom, melyről szemtelen módon múlt éjjel megálmodtam hogy négyesre, tehát minek is izgulok?! Ja, mert álomhihetőségem a tét, s ha ez bejön, akkor sok régi és pikáns darab megvalósulásának is nő az esélye, mi húhahóóó, azért mégiscsak durva lenne - már tiszta megfolyás a kisgatyám!
Május utolsó szeles harmincegyedén fodrászok ollói alá vezérelt mindenható, s mesterkélt két óra leforgása alatt rövidebb, de dizájnos viseletet fejbúbomra, hogy elégedettségem másként kifejezve távozzam fizetés nélkül. Belegondolni is szörnyű. Lassan 3 éve nem adtam hajnyíró szolgáltatásért forintban kifejezhető ellenértéket, ellenben újra és újra hívnak, és még csak nem is ismerősöm se a Hajas, se egy befolyásos Zsidró, épp csak jókor jelentkeztem egy hajmodellkereső hirdetésre, melyet azóta se akarnak (gondolom) spórolásképp feladni, így hívják a régi bevált arcokat. Aztán jönnek az országszertéről válogatott hölgyfodrászok koszorúban, hogy képeződjenek Welláéknál tovább, s egy trendi technikai tudásalapú társadalomban teszteljék önnön fejlesztett képességeiket. Ilyenkor 10-15 pár talál egymásra hölgyválasz útján, s engedik olyan közel magukhoz a másikat, amennyire nyilvános helyen még épphogy illendő. Nem. Nem kértem újabb színcsíkot a hajamba, hogy elérjem még a napi moziadagom.
San Antonio. Azt hiszem akció-vígjáték műfajú film akart ez lenni a szokásos európai sztárokat felvonultató francia műhelyből, mely menet közben először félresiklani, aztán sikítani látszott. Mondjuk hogy van egy bajos alaptörténet, miben szervezett az emberrablás, így ki kell nyomozni, de van egy állandó orális kielégülést vágyó és kapó férfi- és női szereplőtömeg, mi a legváratlanabb helyzetekben is idevezet. Most mi van? Minek és miért, és miféle James Bond stílus ez? Azt hiszem 1x sem nevettem, pedig a humorom az jó. Vagy pont ezért nem.
Koronát a rávezető franszoá nemzeti szarra; hazasiettem hogy lássam a pápápábáppá ertéelklub nagy lehetőség gallkakastaréjnak brutális leszaggatását, miután hunok nyilaitól uccse ment meg az e-Uniban nem bízó Isten. Fájt az az első félidő, hogy már majdnem feladtam, mert az hogy vendégek vagyunk és barátságos a meccs, miért jelenti azt, hogy a saját féltekénk a határ? Ez a Matheusz fickó nem ezt a stílust nyomja, azt örökbefogadott gyermekei meg csakazértis. Úgyhogy szünetben neki is kezdtem hősi hómpédzsem újabb képkockákkal való frissítésének, mert attól fejlődik az ország, ha állampolgárai attraktívak. Második félidőben megint félni kellre számítva nem kapkodtam, de csak hallom, hogy minden magyar nagyágyú lecserélése mekkora tempót szolgáltat, avagy honfitársaink nevét már kettőnél többször is felsorolják mint labdaérintők egymás után! Hoppá. Azt még gól is lövődik, s tényleg nem csak úgy bepattan! 2:1-es vereség, de már senkit nem remegtet meg, hisz jól idomítottak lettünk, egy élvezetes 45 percnek a tévé mutatta gyepen is tudunk örülni. De úgyis Izland ellen kezdünk komolyan játszani majd, ugye? Ez csak ráhangolódás volt, annak meg jó.
Közben megint szerda lett, s még mindig apró hajtűszálak bizgetik a testem, de kicsit sem izgatnak ama értelemben, szóval megyek azt kirázom magam. Mondom én, perverz aki az!