Csalfa női hívószócskák nélküli önálló indíttatásból elkövetett féli éji 12 giling és galangász előtt tértem tegnap nyugovóra, mi nimum gyanús. Mert mihez is lenne nekem szükséges órából több mint féltucat, mit alvásra szánok? Talán kimerített a "zene angyalának" most is fülembe búgó áriája a gyöngyvászonhatást eltüntető stílusú színpadláson folyó bújócskakor Az operaház fantomjában? Vagy a több éve nem látott cimborák ma esti ígéretes sörösszeszervezése emésztett fel a tartalékokból? Esetleg az államvizsgatételekkel való barátkozásom idézte meg rajt-cél győzelemmel álommanót? Megoldatlan bűneset. Mindenesetre álompajti újabbat vetített elém, mely nyomelemeiben újra és vissza térő-forduló darab tudatalatti fantáziám burjánzó ösvényén, s ha kicsit is lelkiismeretesebb lennék e téren, már régen szorongásokkal küszködnék, hogy miért? Történik ugyanis ez esemény egy szemfödeleken vizionált 4 emeletes gangos bérház falaitól ölelve, hol furcsa lények szellemszerű zaklatásainak vagyunk (én és valaki) kitéve, folyamatos paragödörbe dobva képzelt városi gyermeklétünk. Szóval épp ijedség és széjjelszaladás okán bajtárshősnőmmel különváltunk, mire megszűnt a veszély létezni. Azt megkerestem és szemembe mondta a megfejtést: ha egyedül vagyunk soha nem bántanak, mert akkor ők azok, akik félnek... Colombo lánya lehetett.