Pünkösdhétfő parti kerti Vácdukán, indulás 20 minutum múlva. Addig néhány szösszenet, nehogy elhanyagoltnak tűnjék az, mi EZ. S közben Karányi Dani Digital Digitalját hallgatom felnyomatott hangerőn, mi meglepően jó zene. Tessék letölteni kipróbára, azt természetesen megvételezni, ha tetszik!

Szóval tegnap szétjótékonykodtam vizuális tehetségem, s a (lassan mindannyian) mérnök kollégáknak alkottam meg azt, amihez nekem talán adott az érzékem, rutinom és már időm... Ja és kerékpároztam, füvet nyírtam és összecsipkedtek a szúnyogok! Kimondottan felüdülés jelentett a sok gép előtt töltött óra után a fizikai való. De most. Jöhet a jutalom. Általános iskolai osztálytársak (jellemzően csajok) hívtak erre a kerti őrületre, ahova annyi piát viszek, hogy juhuhúúú! Már csak magam miatt is - szeretnék spicces lenni, elégtételt venni a hosszú szakdolgi megpróbáltatásokért. Egy parányit. Már csak egy zéhá, azt államvizsga - izgalmas. Léptem lejjebb, folyt. köv.

Tavaszi napnak erőtlen fénye hasal el az aranygravír betűkön, és ehhez még hozzá jön a fekete műbőrborítás, plusssz eleganciát kölcsönözve... Nagy dolog kézben tartani, veszélyes máris kiadni - múló percek élménye-, fotó bele zutty, cédémelléklet e kiadáshoz, akcióba'! Nadeénmá' tegnap belekezdtem a tutiba, megint mentem moziba, mert járt, konkrétan egy afrodiktátor be az ENSZ-be, igazolva létének jussán, de A tolmács résen volt! Francos, utálatos, nyálas és kiszámítható végek! Bezzeg az élet!

...Hazafelé ballagván szembelát a lépcsőn egy exkedves, ki jól megadta anno a magam baját, de hát én emléxek csak a szépre, vetek oda nagy hellót, azt nem sokra rá már a kiesett 3 évről sztorizunk a serek mellett, semmi nosztalgia, csak pár óra relax... egy nappal előbb meg még el kellett volna suhanjak?! Kicsit, időzítés? Na azért! Ma meg szintén közel hasonlatos élmény, száguldok a lassan pótolhatatlan 3-4 hete futó filmelőadásra, mikor szembe csaj, egy másik, kivel volt anno szikra, jelen korra meg sok-sok válasz nélküliség, mely fura viselkedésekből szűrt állapot, s ettől zavart. Magyarázat jött, értetlenség maradt, de se ő, se a kánya nem bánja; csak engem bosszant ha félreismernek. Se sör, se film, se hepiend, csak dögfáradság. Holnap megint zéhá, alszom elé egyet, s majd legközelebb említést teszek egy héves ritka, de rendszeres összemosolyról, pihentebben. Több zagyvaság nem kell. Ugye?