Naná, hogy reggel és részegen és széjjelfagyva... Basszus, nesze nekem pösti éjszaka... Szunya.

Miként ma felhőmentes napot zárunk, a tanulásnak állapota is előrehaladottabb lett a vártnál, így nyugodt lelkiismerettel, bronzbőrrel, vaxolt hajjal, arcszőrzet nélkül, illatfelhőt hagyva magam mögött lépek le egy kitudjamilyen búcsúzkodó témára, minek nagy esélyes erős ivászat lenne a vége, ha pont ezt az egyet nem szeretném mellőzni, mert a másnaposság most dupla veszteség... Éjjel jövök haza, vagy reggel? Feltűnök valakinek, vagy asszisztálok szerényen? Péntek este minden megtörténhet!!! Útra kellek most, hogy magába szippantson a pesti körút ifjonti humán csillogása, s szemet kápráztató módszere ellen pupillámat beszűkítve félbehunyt szemfödéllel védekezzek. A szingliprovokáció ma kimarad, elég lesz, ha diplomámig vakuval villogtatok!

Mikor felhő el, akkor én szalad ki teraszra tanulnivalóval, de még így is megfogott a nap: kezdek egészséges színt nyerni, hogy jól mutassak majd felléptemkor fehér ingemben, mert adunk a látszatra, mérnökök egymás közt.

Ezentúl semmi izgalmas. Fürdőgatyám színe kék, a citromos tea minden decijét egy kávéskanál cukorral iszom, a cseresznyepaprika 2× csíp. Idióta Fábry Sándor csak nekem, csak most, csak beveszem... visz leheletnyi mosolyt unalmas eddigiségembe - te jó ég, tévénéző lettem! Ez nem állapot. Ha nincs pozitív, lehúz a negatív, ergo holnap este villant a buli teste, pár órára, mert magamtól is elköszönnék, ha elhagynám szerencsepróbából az országot, nemhogy ha barátja lennék apuskának.

Itt hagy minket Koncz Zsu, mert Germániában várja az új kihívás, az extrém ruha tervezés és szabás-varrás! Pedig 1996-ban még édes együtt édespezsgőztünk a Diákszigeten, s hánytunk Hernádon váp-váp-vápsubáppa ritmusra, s búcsúztattunk óévet havasi gyökerek közt, s csoportosan elkövetett balatonboglári csajozásom is lekísérte, s látszólag tétlen, de valóban meg mégsem közreműködött Era-kedvesemmel való boronálásban..., kötelességem hát búcsúcsókot nyomni valahova a homloka alá, s kívánni neki sok szerencsét személyesen akkor is, ha ennek elkerülésére időhiányában konkrét alibit találnék.

Üzletet kötök hát a pártfogómmal: emberségemért cserébe ami tételt emiatt megtanulni nem tudok, azt egyszerűen nem húzom ki. Nekem jó.

Fel tudom fogni! Hihetetlen izgalmakat élhet át az ország reklámcélból legjelentékenyebb korcsoportja (18-49 év), mely statisztikák és Győzike után szabadon és fokozatosan áttérni kész, hogy főműsoridőben civil életjeleneteket lesve a blogomat olvassa, csakhogy kiderüljék szakdolgozatomnak eredménye, melyből következtetni lehet eljövendő bejegyzéseim pikantéria-faktorára. Mindenkit megnyugtatok: klasszikus sorozatokat idézően fogalmam sincs. Az érdemjegy nélküli bírálat a kezemben, melyet szó szerint idézek. "A dolgozat külalakja megfelel az elvárt követelményeknek. Az ábrák és képek minősége és mennyisége kielégítő. A dolgozat szerkezete, és felépítése megfelelő. A dolgozat célkitűzése, a feladatok megfogalmazása és megvalósítása megfelelő. Az adatgyűjtő munka, a szakirodalom feldolgozása megfelelő. Gyakorlati feladatának kivitelezése dicséretes, érett munka, látszik, hogy otthonosan mozog ebben a témában. A weboldal dokumentációja elfogadható. A dolgozat önálló, mérnöki szintű munka." Hibák, hiányosságok, kérdések rublika üres... Ugyan már! Még hogy kommersz? Hahó! Olvasta ezt valaki? Sehol egy konkrétum! Név átír, s még 10 példányban kiosztható! (Mondjuk ellentétes előjelű sablonból is lehet raktáron.) Vagy tényleg naivan és szimplán ennyire überkirályász vagyok, hogy belém kötni sem érdemes? Vagy talán azt gondolják 3 év félreismerettség után, hogy ennyire szerény és igyekvő a Puska, s ezen tulajdonságai eleve predesztinálják arra, hogy államvizsga előtt már ne gázoljanak át lírai lelkén, kockáztatva a bimbódzó önmegvalósítás virágjainak tenyeres-talpas eltiprását? Tök hülye vagyok, mert foglalkoztat. "Örüljek neki!" - harsogják a körülöttem levők. Ám legyen. De mi lesz az álmaimmal? Hihetek így nekik? Ez nem mindegy, kérem szépen! A diplomáról magam is tudom hogy meg lesz. 5 nap múlva ilyenkor mérnöki részegségemben fogom visszaidézni órákkal azelőtti kínos feszengésem a vizsgabizottság előtt, és bagatelizálom el, hogy aztán teljes öltönyös testemből tojjak rá magasról. Jaj de közel is e vég, melyhez azért még egy izzadságszagú hétvégét bele köll feccölni némi memorizálás okán.

Csak egy aprócska mozit még előtte, egy könnyed filmecskét! - engedélyezve. Carter edző egy exbajnok kosaras ki visszatér régi sikereinek színhelyére, hogy ráncba szedje a hanyatló gettógeneráció jövőképét, és kiutat mutasson nekik a pöcegödörből. Kemény mint az acél, barna mint a csokinyuszi, így aztán növendékei szeretetteljesen gondolnak rá míg élnek, s e mellé még zsinórban nyerik is a meccseiket. Nagy-nagy életbölcsességek érnek felszínt a teljesen kiszámítható, de csöppet sem unalmas, alkalmasint még könnycseppcsalogató gimnazista célcsoportra hajazó mozgóképpel. De fegyelem! Most 4 napig itthon leszek, sehol másutt, s tisztességgel felkészülök, ahogy a fiúk a vásznon, s hétfő délután remekül levizsgázok. Fekszem és elképzelem, de közben nehéz billentyűzni, szóval szevasz.

A nemzetközi helyzet fokozódik! Holnap a napja annak, hogy kiderüljék, mire is értékelték relatív hirtelenjében összeeszkábált szakdolgozatom, melyről szemtelen módon múlt éjjel megálmodtam hogy négyesre, tehát minek is izgulok?! Ja, mert álomhihetőségem a tét, s ha ez bejön, akkor sok régi és pikáns darab megvalósulásának is nő az esélye, mi húhahóóó, azért mégiscsak durva lenne - már tiszta megfolyás a kisgatyám!

Május utolsó szeles harmincegyedén fodrászok ollói alá vezérelt mindenható, s mesterkélt két óra leforgása alatt rövidebb, de dizájnos viseletet fejbúbomra, hogy elégedettségem másként kifejezve távozzam fizetés nélkül. Belegondolni is szörnyű. Lassan 3 éve nem adtam hajnyíró szolgáltatásért forintban kifejezhető ellenértéket, ellenben újra és újra hívnak, és még csak nem is ismerősöm se a Hajas, se egy befolyásos Zsidró, épp csak jókor jelentkeztem egy hajmodellkereső hirdetésre, melyet azóta se akarnak (gondolom) spórolásképp feladni, így hívják a régi bevált arcokat. Aztán jönnek az országszertéről  válogatott hölgyfodrászok koszorúban, hogy képeződjenek Welláéknál tovább, s egy trendi technikai tudásalapú társadalomban teszteljék önnön fejlesztett képességeiket. Ilyenkor 10-15 pár talál egymásra hölgyválasz útján, s engedik olyan közel magukhoz a másikat, amennyire nyilvános helyen még épphogy illendő. Nem. Nem kértem újabb színcsíkot a hajamba, hogy elérjem még a napi moziadagom.

San Antonio. Azt hiszem akció-vígjáték műfajú film akart ez lenni a szokásos európai sztárokat felvonultató francia műhelyből, mely menet közben először félresiklani, aztán sikítani látszott. Mondjuk hogy van egy bajos alaptörténet, miben szervezett az emberrablás, így ki kell nyomozni, de van egy állandó orális kielégülést vágyó és kapó férfi- és női szereplőtömeg, mi a legváratlanabb helyzetekben is idevezet. Most mi van? Minek és miért, és miféle James Bond stílus ez? Azt hiszem 1x sem nevettem, pedig a humorom az jó. Vagy pont ezért nem.

Koronát a rávezető franszoá nemzeti szarra; hazasiettem hogy lássam a pápápábáppá ertéelklub nagy lehetőség gallkakastaréjnak brutális leszaggatását, miután hunok nyilaitól uccse ment meg az e-Uniban nem bízó Isten. Fájt az az első félidő, hogy már majdnem feladtam, mert az hogy vendégek vagyunk és barátságos a meccs, miért jelenti azt, hogy a saját féltekénk a határ? Ez a Matheusz fickó nem ezt a stílust nyomja, azt örökbefogadott gyermekei meg csakazértis. Úgyhogy szünetben neki is kezdtem hősi hómpédzsem újabb képkockákkal való frissítésének, mert attól fejlődik az ország, ha állampolgárai attraktívak. Második félidőben megint félni kellre számítva nem kapkodtam, de csak hallom, hogy minden magyar nagyágyú lecserélése mekkora tempót szolgáltat, avagy honfitársaink nevét már kettőnél többször is felsorolják mint labdaérintők egymás után! Hoppá. Azt még gól is lövődik, s tényleg nem csak úgy bepattan! 2:1-es vereség, de már senkit nem remegtet meg, hisz jól idomítottak lettünk, egy élvezetes 45 percnek a tévé mutatta gyepen is tudunk örülni. De úgyis Izland ellen kezdünk komolyan játszani majd, ugye? Ez csak ráhangolódás volt, annak meg jó.

Közben megint szerda lett, s még mindig apró hajtűszálak bizgetik a testem, de kicsit sem izgatnak ama értelemben, szóval megyek azt kirázom magam. Mondom én, perverz aki az!