Nem mentem ma rápakolni az össznépi GDP-re, mert idehaza is van bőséges való a tettlegességre - szajkózva a szakdolgot lovagolva. Erre? Szörnyű alak vagyok: olvasbloggatok. De csiribú-csiribá, legyen inkább múlt idő, rászánás és rend körülöttem a harmónia mia-mia, mit miva' miatt - a porszívó hangja is elalél... E-levelet hozott a szájbőrpostás, no. A "mestermunka-megrendelő" Állatélettani Tanszék még beépítene valamit a határidő előtt 2 nappal! Csudavicces mókás szellemes fordulat miután véleménykérésem vagy 2 hete elküldtem feléjük, hogy még mOsT, ha! S kussli = beleegyezés alapon le is tudtam őket. Lehet úgy teszek, mintha én sem olvasnék postát csak tucatnaponként?! Ám hogy ne bosszankodjék sokáig, az utsó zéhá eredménye is leszállási engedélyt kapott s hirdette gyakorlati jegyként menedzsment ismereteim több mint elégségességét, memória-reszet: miaza menedzsment. Na és elkészítettem modelleket is megszégyenítően szépséges babám messenger-regisztálását, mert féléves Linux-uralta szélessávosodásuk vadhajtásán egy ablakokXPVirág kezd a biztonság prioritásán túlmenően a júzerbarátság irányába virulni-borulni. Viva csetwoman!

Alig vártam. Jött. 400 fotó kedvesemről, legszívesebben ideszúrnám, de kikapnék. Aktuálissá vált kitapétázni a lakást. Fotókkal. Szent éj és nappal színhelyévé téve lakom, hol istendívanőimádat dívna. Akkor most mondjam le a bútorasztalost, ki holnap jön felmérni? A keret pont attól keret, hogy keret - korlátokkal. Vagy ez, vagy az. Fej vagy írás? Tapétázó vagy asztalos? Sikerült élére állítanom az érmét! ;-)

Ismételt itthonlakás. Csapat épült ahogy kell, a vonyarcvashegyi üdülő de csodás, 40 matis ember eccere - aktív munkaképes és elboldogult nyugdíjas, feltörő és exfőnökség - hívő és mind ivó jóllakni kész. A napfény velünk, Balaton mellettünk, ki ellenünk? Foci, lábtenisz, ping-pong, billiárd, ultiparti; édes, sós, csípős, krémes, porhanyós, ropogós... Estetájt bográcsos odapörkölt burgonyával csemege uborkástul, azt követő házi somlótáji galuskával. Nyamm. Aztán tarapp-tarapp sótájm - amivel hajnali 2-ig megdolgoztam búcsúajándék-prezentáció alias multimédia-show, az nagyot sült el, mondhatni könnyfakasztó pillanatok katalizátoraként működött. Azt vetélkedő, mit 13 csapat közül, köszönöm szépen, ki ha nem mi, megnyertünk. De hogy! És sörök és borok és rövid rövid rövid rövid... rövid alvás. Reggeli ébredést követő reggelit követő élmény, fürdő. Kehidakustányon. Subidubi magas csúszda, begyorsulás, kipörgés, sötétbe be, csillagos éjszaka hatás és csobb a termálba. 2 órás koncentrált leszívás az életerőből, s mégis kellemes, mintegy nyáridézet, illatostul bőrbe, most meg szagolom, egyedül. Nem rossz. S hamarost megérkeznek a mintafotók a panziós esztétikafesztiválról, alig várom.

Fenti címsor frappáns jelzője tegnap óta fülemben giling-galang, s most lehúzódott a fejemre. Majdnem 4 óra alvás mögöttem; viszont kész az, mit beígértem. Roppantul megbízható alak vagyok, az a nagyságos helyzet. Régről és újra rá-rájövök, a határidők spanolnak - jó emlékeztetni magam erre szakdoli ügyben is, mielőtt elbizonytalanodnék, hogy mi a szösszenetért húzok el 2 napra vakációzni, mikor egetverőbb feladatom lenne. :) Klasszikus magamat idézve: a válasz én vagyok - gigára gyúrt lelkesedés a kalapban, fürdőgatya a zsákban, baj nem lehet. Agyő városi civilizáció, majd jövök, hisz többen számítanak rám...

Még egy szóra, mielőtt feledem... Gondolván nőciknek lelki egészségére kedvesemes köszöntést kiagyalván külön-külön sajátosat küldtem nekik. Egyik tutifix befutott, hisz több mint kétésféléve jár oda a mobilpostás, de másik friss szám, azt telefonba rosszul rögzülhetett. Mert a válasz: "Ez szép, de kitől kaptam?" S gondolom hogy nem tréfa ezt abból, hogy ez alapján már csörögtem délután oda egy szóra, hogy bocsi-tocsi-locsi kések 10 percet, s más vette fel. Szintén fiatalos, szintén föld alatt utazva hangokból ítélve. Jó 2 percig nem értettem mit nem ért, azt megmondta, ő más lehet, mint aki. Akkor azt hittem téves kapcsolás. Mostanra az elgépelés esete lett a valószínűbb... Mihez kezdjek ezzel?! Pihentetni, az a biztos. Most úgyis az ő oldalát fúrja valami, vagy ha nem, meg fölösleg. :-D Most már tényleg pizsamába szaladni tessék!!!