Ismételt itthonlakás. Csapat épült ahogy kell, a vonyarcvashegyi üdülő de csodás, 40 matis ember eccere - aktív munkaképes és elboldogult nyugdíjas, feltörő és exfőnökség - hívő és mind ivó jóllakni kész. A napfény velünk, Balaton mellettünk, ki ellenünk? Foci, lábtenisz, ping-pong, billiárd, ultiparti; édes, sós, csípős, krémes, porhanyós, ropogós... Estetájt bográcsos odapörkölt burgonyával csemege uborkástul, azt követő házi somlótáji galuskával. Nyamm. Aztán tarapp-tarapp sótájm - amivel hajnali 2-ig megdolgoztam búcsúajándék-prezentáció alias multimédia-show, az nagyot sült el, mondhatni könnyfakasztó pillanatok katalizátoraként működött. Azt vetélkedő, mit 13 csapat közül, köszönöm szépen, ki ha nem mi, megnyertünk. De hogy! És sörök és borok és rövid rövid rövid rövid... rövid alvás. Reggeli ébredést követő reggelit követő élmény, fürdő. Kehidakustányon. Subidubi magas csúszda, begyorsulás, kipörgés, sötétbe be, csillagos éjszaka hatás és csobb a termálba. 2 órás koncentrált leszívás az életerőből, s mégis kellemes, mintegy nyáridézet, illatostul bőrbe, most meg szagolom, egyedül. Nem rossz. S hamarost megérkeznek a mintafotók a panziós esztétikafesztiválról, alig várom.