apuska a hősi blogáruló

apuska a hősi blogáruló


sírva röhögnék magamon

2005. június 01. - apuska

Fel tudom fogni! Hihetetlen izgalmakat élhet át az ország reklámcélból legjelentékenyebb korcsoportja (18-49 év), mely statisztikák és Győzike után szabadon és fokozatosan áttérni kész, hogy főműsoridőben civil életjeleneteket lesve a blogomat olvassa, csakhogy kiderüljék szakdolgozatomnak eredménye, melyből következtetni lehet eljövendő bejegyzéseim pikantéria-faktorára. Mindenkit megnyugtatok: klasszikus sorozatokat idézően fogalmam sincs. Az érdemjegy nélküli bírálat a kezemben, melyet szó szerint idézek. "A dolgozat külalakja megfelel az elvárt követelményeknek. Az ábrák és képek minősége és mennyisége kielégítő. A dolgozat szerkezete, és felépítése megfelelő. A dolgozat célkitűzése, a feladatok megfogalmazása és megvalósítása megfelelő. Az adatgyűjtő munka, a szakirodalom feldolgozása megfelelő. Gyakorlati feladatának kivitelezése dicséretes, érett munka, látszik, hogy otthonosan mozog ebben a témában. A weboldal dokumentációja elfogadható. A dolgozat önálló, mérnöki szintű munka." Hibák, hiányosságok, kérdések rublika üres... Ugyan már! Még hogy kommersz? Hahó! Olvasta ezt valaki? Sehol egy konkrétum! Név átír, s még 10 példányban kiosztható! (Mondjuk ellentétes előjelű sablonból is lehet raktáron.) Vagy tényleg naivan és szimplán ennyire überkirályász vagyok, hogy belém kötni sem érdemes? Vagy talán azt gondolják 3 év félreismerettség után, hogy ennyire szerény és igyekvő a Puska, s ezen tulajdonságai eleve predesztinálják arra, hogy államvizsga előtt már ne gázoljanak át lírai lelkén, kockáztatva a bimbódzó önmegvalósítás virágjainak tenyeres-talpas eltiprását? Tök hülye vagyok, mert foglalkoztat. "Örüljek neki!" - harsogják a körülöttem levők. Ám legyen. De mi lesz az álmaimmal? Hihetek így nekik? Ez nem mindegy, kérem szépen! A diplomáról magam is tudom hogy meg lesz. 5 nap múlva ilyenkor mérnöki részegségemben fogom visszaidézni órákkal azelőtti kínos feszengésem a vizsgabizottság előtt, és bagatelizálom el, hogy aztán teljes öltönyös testemből tojjak rá magasról. Jaj de közel is e vég, melyhez azért még egy izzadságszagú hétvégét bele köll feccölni némi memorizálás okán.

Csak egy aprócska mozit még előtte, egy könnyed filmecskét! - engedélyezve. Carter edző egy exbajnok kosaras ki visszatér régi sikereinek színhelyére, hogy ráncba szedje a hanyatló gettógeneráció jövőképét, és kiutat mutasson nekik a pöcegödörből. Kemény mint az acél, barna mint a csokinyuszi, így aztán növendékei szeretetteljesen gondolnak rá míg élnek, s e mellé még zsinórban nyerik is a meccseiket. Nagy-nagy életbölcsességek érnek felszínt a teljesen kiszámítható, de csöppet sem unalmas, alkalmasint még könnycseppcsalogató gimnazista célcsoportra hajazó mozgóképpel. De fegyelem! Most 4 napig itthon leszek, sehol másutt, s tisztességgel felkészülök, ahogy a fiúk a vásznon, s hétfő délután remekül levizsgázok. Fekszem és elképzelem, de közben nehéz billentyűzni, szóval szevasz.

fodrász/válogatott

A nemzetközi helyzet fokozódik! Holnap a napja annak, hogy kiderüljék, mire is értékelték relatív hirtelenjében összeeszkábált szakdolgozatom, melyről szemtelen módon múlt éjjel megálmodtam hogy négyesre, tehát minek is izgulok?! Ja, mert álomhihetőségem a tét, s ha ez bejön, akkor sok régi és pikáns darab megvalósulásának is nő az esélye, mi húhahóóó, azért mégiscsak durva lenne - már tiszta megfolyás a kisgatyám!

Május utolsó szeles harmincegyedén fodrászok ollói alá vezérelt mindenható, s mesterkélt két óra leforgása alatt rövidebb, de dizájnos viseletet fejbúbomra, hogy elégedettségem másként kifejezve távozzam fizetés nélkül. Belegondolni is szörnyű. Lassan 3 éve nem adtam hajnyíró szolgáltatásért forintban kifejezhető ellenértéket, ellenben újra és újra hívnak, és még csak nem is ismerősöm se a Hajas, se egy befolyásos Zsidró, épp csak jókor jelentkeztem egy hajmodellkereső hirdetésre, melyet azóta se akarnak (gondolom) spórolásképp feladni, így hívják a régi bevált arcokat. Aztán jönnek az országszertéről  válogatott hölgyfodrászok koszorúban, hogy képeződjenek Welláéknál tovább, s egy trendi technikai tudásalapú társadalomban teszteljék önnön fejlesztett képességeiket. Ilyenkor 10-15 pár talál egymásra hölgyválasz útján, s engedik olyan közel magukhoz a másikat, amennyire nyilvános helyen még épphogy illendő. Nem. Nem kértem újabb színcsíkot a hajamba, hogy elérjem még a napi moziadagom.

San Antonio. Azt hiszem akció-vígjáték műfajú film akart ez lenni a szokásos európai sztárokat felvonultató francia műhelyből, mely menet közben először félresiklani, aztán sikítani látszott. Mondjuk hogy van egy bajos alaptörténet, miben szervezett az emberrablás, így ki kell nyomozni, de van egy állandó orális kielégülést vágyó és kapó férfi- és női szereplőtömeg, mi a legváratlanabb helyzetekben is idevezet. Most mi van? Minek és miért, és miféle James Bond stílus ez? Azt hiszem 1x sem nevettem, pedig a humorom az jó. Vagy pont ezért nem.

Koronát a rávezető franszoá nemzeti szarra; hazasiettem hogy lássam a pápápábáppá ertéelklub nagy lehetőség gallkakastaréjnak brutális leszaggatását, miután hunok nyilaitól uccse ment meg az e-Uniban nem bízó Isten. Fájt az az első félidő, hogy már majdnem feladtam, mert az hogy vendégek vagyunk és barátságos a meccs, miért jelenti azt, hogy a saját féltekénk a határ? Ez a Matheusz fickó nem ezt a stílust nyomja, azt örökbefogadott gyermekei meg csakazértis. Úgyhogy szünetben neki is kezdtem hősi hómpédzsem újabb képkockákkal való frissítésének, mert attól fejlődik az ország, ha állampolgárai attraktívak. Második félidőben megint félni kellre számítva nem kapkodtam, de csak hallom, hogy minden magyar nagyágyú lecserélése mekkora tempót szolgáltat, avagy honfitársaink nevét már kettőnél többször is felsorolják mint labdaérintők egymás után! Hoppá. Azt még gól is lövődik, s tényleg nem csak úgy bepattan! 2:1-es vereség, de már senkit nem remegtet meg, hisz jól idomítottak lettünk, egy élvezetes 45 percnek a tévé mutatta gyepen is tudunk örülni. De úgyis Izland ellen kezdünk komolyan játszani majd, ugye? Ez csak ráhangolódás volt, annak meg jó.

Közben megint szerda lett, s még mindig apró hajtűszálak bizgetik a testem, de kicsit sem izgatnak ama értelemben, szóval megyek azt kirázom magam. Mondom én, perverz aki az!

ér visszaszíni, ugye?

Bárányfelhőket fú a szél... Aki lódított, az nem is létezett, csak káprázat. Jó biznisz a mák-származék, mégis! Nem hittem volna, de bekapták az EU-legyet, én meg meg nem kérdem mennyi a hús rajt', mert tuti ízeiben csontos. 3 óra alvás mögöttem, szemhéjamnak próbatétel a gravitáció. Holnap megint vizsga: vizuális nyelvek tanból. Meg se próbálok negyed óránál többet készülni rá, ha ilyen a sikerrecept. Szakdolim átnézve, újrahúzva, csinosítva, mééég illusztrálva, kinyomva, hogy feszüljék rajta a fekete (mű)bőr és arany. Szerintem szép a gyermek a maga 65 oldalával, s néhol még vicces is. Mértékletesen. A cenzúra, pssszt, él és virágzik. De egy érzékleteset benne hagytam, hogy kiderüljön olvassa-e valaki.: "A Monty Python vígjáték egyik jelenetében Brian hatalmas tömeg előtt tart hegyi beszédet: - Mind különböző egyéniségek vagytok! - kiáltja. - Igen, mi mind különböző egyéniségek vagyunk! - harsogja kórusban a nép. - Én nem - szólal meg halkan, egyetlen vékonyka hang." Na húzok aludni. Jóccakát!

bárányfelhőknek lódít a szél

Csak mert az állandó mák-termesztésből nem lehet biztonsággal megélni, megkaptam a magamét. EU? Pocsék. Kábé amilyen lehet negyed óra rákészüléssel, s egy lelkes puskaleső kistanár állandó és kitüntetett figyelmével - szóval szevasz, harc az aláírásért című nagy sikerű besztszelleremnek érik a folytatása. De csak hogy öröm is vegyüljék a híg trutyiba, szarok rá. Most és még. Mert miként tudvalevő az örök igazság, a pofonokat is ízlésekhez illik igazítani, s nem jó mindenkinek az atyai (értsd: apuská.jéé), ergo míg konzulens lelkesedik: szipi-szupijó, addig tanszékünknek megváltója: "nem tudom, hogy akarja maga ezt megvédeni?"... Szóval ez estém erősen kozmetikai indíttatásúvá fajult a hanyag mód lazítás helyett, mert ugye még köttetni is kell, ahhoz pedig időben nyomtatni, és Gödöllőre csőpostán lejuttatni, szóval Micimackó és a zannya is kívánhat hármat, de abból eggyel jó lenne ha engem segítene. Újabb hajrá, most. ...Hisz tegnapja már, hogy lezúzták kedvem e cselekedetekkel, de annyira, hogy belépett a riadóterv: sztrájkállapot. Moziztam. XXX 2. Nem pornó. És persze hogy nem érte megnézni a szélesvásznat egy ilyenért. És akkor? Járt kis rilax, na!

sikersztori íz vit heppiend

Jippijáééé! Most. Kiraktam az utolsó pöttyöt a mondatvégre, s mi múltkoriban 45 volt, ma 61, igaz, 12 oldal melléklettel. Na de milyen 61, és milyen mellékletekkel? Nem vagyok nagy igényű, de hogy diplomát érő meló lett, az tutiszáz. Na, postázom is a konzulensemnek, hogy kössön beléje ha mer. Kérlek Istenem, mondd meg neki, ne merjen! Ebben benne van stílusom, s benne van tudásom legjava! Ismét ráérek majd blogolni, juhhééé! Meg moziba járni, meg szabad téri koncertnézni, meg kerti partikra járni, meg lelkiismeret furdalás nélkül szörfölni, meg minden... Na jó. Az igaz hogy javában benne vagyok a vizsgaidőszakomban, s pár óra múlva konkrétan bizonyítanom kell EU ismereteimet, de mit nekem! Csípőből! Vagy felmentés jár azoknak, kik ellene szavaztak?! Asszondom, ha a szakdoli kész, már mindent megoldok. 2 hét: 4 vizsga; jobb lenne az egész 2 napban letudva! Viszlááát! Megyek madarat fogni! Kinek kell? :-)

süti beállítások módosítása