Vazzze... Mostan értem haza 1000 kötelező napi kűrből, de elégséges a végkifejlet. Napi 8 óra meló élvezet teljesen letudva, noha nem befejezve, ezért ma éjjel még ez gyors kiegészítésre szorul. :( Túlóra a munkaidő után fikarcnyi se - húztam lebeszélt programra. Randi két dögös Erikával, akiből "csak" egy a Kedvesem, de az sem kevés, sőt! Végre bebizonyítottam neki és osztályostársának, hogy milyen tutti májer a nőiességük, s hálás lehet minden pasi, ki pillantást vethet rájuk. Szóval jobbomon egy, balomon egy másik, azt Andrássy úttól 2 percre pöpec panzió, ó, ó... Portással lebeszél, szoba nem kivéve éjjelre, csak pár óra szobaszerviz, mi több mint korrekt, olcsóért, zsebbe. He-he. Semmi orgia! :-p Lekopogom de. Mérnök szintúgy végzős kolléga, ki pro-fotós szintúgy ide nyervén meghívást (avagy fordítva, de eredmény az dettó) jött, s készített csajszikról elegánst, gálánst, dögöst, vadóct, szexit, bivalyt, istencsászárt és nőjét, kanapén, székben, ágyban és párnák közt... Húúú! Soha többet nem töltök le nőket a netről, annyira az enyém a legjobb!!! És már ők is elhiszik, szóval az a nem semmi. Konklúzió? Minden önbizalommentes nőnek szakértett fotóst! Ezek a csajok tényleg bevadultak, s nem fognám kizárólag a 2 üveg pezsgő és üveg bélisz hatására. 4 gigányi képtelen képség! Ááááá! Akarom, mihamarabb! Esztétikai koplalásom végre jóllakatT.Károly. Talán elgondolkozom egy közös vállalkozáson e cimborámmal. Ő fotóz, én meg pakolom a webre. Zsírkőgazdagok lehetnénk a napi keccsölést elélvezve. Majd szólok neki a szakdoli után ez ügy, rá duma, azt subidubi. Az élet felszínes értelme színre került, de ez éjjelig még hadd örüljek neki, miként az Erikák. Eredményes nap volt, mit csapatépítés követ: reggel 7-re itt vannak értem, azt irány kollégákkal 2 nap Vonyarcvashegy. Mi visszük a söröket. Szóval a 3 órás út kibírható lesz, ha valahogyis... Kibuggyanó cicis álmokat mindenkinek! ;)

No. Frappánsan megtoldottam néhány oldalnyival a szakavatottat, s tanári sugallatok szerint formahelyessé is tettem, ami a logikai mivagyiságot a civil emberek számára sokkal inkább befogadóképessé teszi. Jó-jó. Lehet benne ráció, s ettől még stílusilag mit sem kellett elvenni magamból. Szóval aprócska pipa a napra! Kékesszürke pizsama alsóban, s fehér alapon absztrakt mintázatú hozzá tartozó felsőben, szájamból kilógó fogkefével pötyögöm e sorokat. Ez jelzi, hogy rövid időn belül s nagy eséllyel pályázok egy újabb "zavartalanul átalszom az éjszakát" miniprojekt gyakorlati fázisának kezdeti megvalósításához, míg a vekker idegesítő módon be nem szól, s csapom le 3x, mire is hajlandóságot mutatok kikászálódni s megindulni a munka nemes oltárára "szavakon túl"... Behívtak. Mert CSAK én tudom megcsinálni azt, mi azonnali feladat! No nem munkaköri, de szegletében már ismerik a megoldást, mit nyújtani fogok. És örülök nekije! Nyugodalmas jóéccakát.

Komoly vagyok, mindattól független, hogy még mindig nem a kötelezővel haladok! Csak zavar ott alul az a sok üres hely, mert a bal menü hosszabb, mint a szöveg, s nekem az esztétika az ténylegesen fontos. Minden téren. Bár a barna banánt, ha még nem löttyedt megeszem, de kimondottan csúnyácska nőkkel mondjuk nem ismerkedem. Pedig mennyire jól tudom hogy nem az ami igazán számít... Mondják ők. Szerintem mindenki ki tudja hozni magából a normát, ha foglalkozik az üggyel. És így válik mindenki felfedezhetővé és értékelhetővé; túl az első rostán. Kivéve ugye ez itt. Ez a forma. Már mi nálunk babám... Olvasgatom amit más odatesz, asszondom rá, aranyos/okos/jófej, azt megjelölöm. Csapdába estem! Önnön szabályaim ellenére cselekedem, noha sokkal inkább tartom magam társaságinak, mint interaktívnak. Megint szemetel az eső... Talán ez a magyarázat minderre?!

Egy mondatot akartam törölni, s egész hozzászólás lett belőle... Na de azért a böngészőnek vissza nyilával elővarázsoltam meglévő töredékeim, így látszólag nem változott semmi, csak a bejegyzési időpont. Velem nem tol ki egy kompjúter! És hogy miért nem szakdolgozom, ha már megígértem? Izé. Bocsánat. Épp nekikészülődtem...

Komolyan!

Hihetetlenséges állapot, mely állandólag visszaköszön s egyúttal beint egy nagyot. Diplomára gyúrok, de tényleg. Pontosan 1 hetem van műremeklésem bizonyságát szolgáló szakdolgom tanári asztalra való helyezésére díszbe kötve, pluszos mellékletként csatolandó egy mestermunka, esetemben interaktív web-tananyag. És mit teszek én?! Jó úton elindulva szabadságos napot kivételezvén a dolgozóból itthon maradásra késztettem magam, hogy majd haladok igen-igen sokat. (Részint elégedett vagyok.)  Szakmunkám ugyan jelen pillanatig jól tükrözi az 1 héttel ezelőtti állapotot, ami nem feltétlen kevés, s produktumát tekintve sem elhanyagolható, na de na! Mivel igen aktuálissá vált,  megmutogattam érző szívű belső konzulensemnek, kit reméltem elkápráztat, miképp személyemet minduntalan, de fene a mézes álmaimba: NEM. Elvette a kedvem... Persze nem komolyan, csak úgy jó pszichológiai adottságokkal, hogy nehogymá' assziggyem hogy beleszólások nélkül mérnöki teljesítményre vagyok képes. Szóval mentálisan gyúrok a nekirugaszkodásra, s mindeközben megteremtettem ezt a blogot, CSAK. Végül is miért ne, meg egyáltalán - értelmet belemagyarázni nem probléma. Ha más nem, virtuális csajozásra tökéletes. Vagy pont nem? Érti valaki vaj'h azt a nyelvet, mit billentyűzetbe mondok? Rágyúrok a diplomára, de tényleg.

Most.