Hihetetlenséges állapot, mely állandólag visszaköszön s egyúttal beint egy nagyot. Diplomára gyúrok, de tényleg. Pontosan 1 hetem van műremeklésem bizonyságát szolgáló szakdolgom tanári asztalra való helyezésére díszbe kötve, pluszos mellékletként csatolandó egy mestermunka, esetemben interaktív web-tananyag. És mit teszek én?! Jó úton elindulva szabadságos napot kivételezvén a dolgozóból itthon maradásra késztettem magam, hogy majd haladok igen-igen sokat. (Részint elégedett vagyok.)  Szakmunkám ugyan jelen pillanatig jól tükrözi az 1 héttel ezelőtti állapotot, ami nem feltétlen kevés, s produktumát tekintve sem elhanyagolható, na de na! Mivel igen aktuálissá vált,  megmutogattam érző szívű belső konzulensemnek, kit reméltem elkápráztat, miképp személyemet minduntalan, de fene a mézes álmaimba: NEM. Elvette a kedvem... Persze nem komolyan, csak úgy jó pszichológiai adottságokkal, hogy nehogymá' assziggyem hogy beleszólások nélkül mérnöki teljesítményre vagyok képes. Szóval mentálisan gyúrok a nekirugaszkodásra, s mindeközben megteremtettem ezt a blogot, CSAK. Végül is miért ne, meg egyáltalán - értelmet belemagyarázni nem probléma. Ha más nem, virtuális csajozásra tökéletes. Vagy pont nem? Érti valaki vaj'h azt a nyelvet, mit billentyűzetbe mondok? Rágyúrok a diplomára, de tényleg.

Most.