Meghagyom mán az utókornak e roppant frappáns avagy elmeháborodott előzetes bejegyzést, mely szemléletes prológja egy súlyos nap kőkönnyed eseményeinek... Kronológiában így: enyhe stresszes T-Commersz számlakiállítás Téonlájn felé dizájnváltással, mi munkahelyi jobbeset; azt persze hogy mozindíttatású délután, s persze hogy nincsen csömöröm tőle, s ha azt hiszitek nektek se lenne, s csak a drágaság a pont, gond, vesszőcske, lesz 4 nap Moziünnep, mikor erre már nem foghatod! Totális háború vászonszéltében a terem végében: Pata-csata. Amikor is bebizonyítja az élet, hogy egy csíkos egyenruhát börtönviselő is lealázhatja az ügetőn bármely nemesi vonalú arab telivért, ha fejben elhiszi, és edz a postással.

Pattantam-csattantam fel eztán egy hosszú sárga egybecsáposra, s ledobattam magam róla a téren, mely nevét onnan nyerte, hogy ott a paloták az utak nyílt vonalaival nyolcszöget képeznek. (Társadalmi célú hirdetésemet sütöttem el.) Itt gyűltek már az ősaranyember cimborák közül az afféle társaság, kiknek vérében koncertáltan oldódik a metál, s ezzel arányosan öröm söröm köröm alku hol, alkohol. Gyúrtunk vazze, gyúrtunk. Józan eszűségünk sarokba hajigálva, de józenésziségbe bízva párhuzamba került két főattrakciós téma: a BL-döntő és a FEET. Az apropó se rossz, de amúgy majd mindegy is, mert egymást spanolva a sokéves viszontlátás örömét éltük, és 1× még csocsóban is diadalmaskodtam. Nem is volt kedvem hazafelé venni az útirányt az éjfeles zárórához érve, így némi nonsztopos vodkadzsúzból bátorítást és újabb kezdeményezőképességet nyerve eszembe ötlött, hogy nézzünk meg az Old Man's virtuális szempárokból néhányat élőben, hátha eladom facér cimboráim egy újabb sörért. A tömény mondjuk megütött, nem bírom én már tinédzser módjára az italozást, így tánctér kontra vonzott az éjjeli friss légetveszélyt kínáló flaszter.

Pár dolog itt kiesett, frappánsan filmszakadás. Reggel munkahelyemen ébredés íróasztalom alatt, figyelmes kollégák csittjeitől kísérve... Most meg látom gyilkos szemlés bejegyzésem, de odakerülését és miértjét nem értem - buta dolog ez az alkohol, de tényleg! Regenerálódásom folyamatos párologtatás kísérte, ideális klímanélküliségünk a nyárban rakta alá a tüzelőt, hogy már csak a hűvösbe vágytam, kis borzongásra. Megrettegtettem hát magam a premiernapon: Boogeyman. Tetszett, tetszett! A gonosz beépített szekrényekbe építette be áldozatait, s kiskirály folyosókkal összekötötte ezeket, motelről házra, ijesztő vázra. Most pedig csicsikálok, s tervezek álmodni szépet kicsit babám szerepeltetésével, mert már megint annyira bepörgött tanulásügyileg, hogy nulla jut nekem belőle, és még arra sincs ideje, hogy ez egy kicsit is zavarja. Holnap, római jogi szigorlata után tán, tán... Hiszek. Már megint. Sok sikert!