Tavaszi napnak erőtlen fénye hasal el az aranygravír betűkön, és ehhez még hozzá jön a fekete műbőrborítás, plusssz eleganciát kölcsönözve... Nagy dolog kézben tartani, veszélyes máris kiadni - múló percek élménye-, fotó bele zutty, cédémelléklet e kiadáshoz, akcióba'! Nadeénmá' tegnap belekezdtem a tutiba, megint mentem moziba, mert járt, konkrétan egy afrodiktátor be az ENSZ-be, igazolva létének jussán, de A tolmács résen volt! Francos, utálatos, nyálas és kiszámítható végek! Bezzeg az élet!

...Hazafelé ballagván szembelát a lépcsőn egy exkedves, ki jól megadta anno a magam baját, de hát én emléxek csak a szépre, vetek oda nagy hellót, azt nem sokra rá már a kiesett 3 évről sztorizunk a serek mellett, semmi nosztalgia, csak pár óra relax... egy nappal előbb meg még el kellett volna suhanjak?! Kicsit, időzítés? Na azért! Ma meg szintén közel hasonlatos élmény, száguldok a lassan pótolhatatlan 3-4 hete futó filmelőadásra, mikor szembe csaj, egy másik, kivel volt anno szikra, jelen korra meg sok-sok válasz nélküliség, mely fura viselkedésekből szűrt állapot, s ettől zavart. Magyarázat jött, értetlenség maradt, de se ő, se a kánya nem bánja; csak engem bosszant ha félreismernek. Se sör, se film, se hepiend, csak dögfáradság. Holnap megint zéhá, alszom elé egyet, s majd legközelebb említést teszek egy héves ritka, de rendszeres összemosolyról, pihentebben. Több zagyvaság nem kell. Ugye?