Baromira háromóratájt van hajnalban, mikor felesleges minden mozdulat, főleg gondolat. Ilyentájt kerültünk a nagy ellhatározásra, miszerint lessz abbé dzalpnna, meg oda-visszaa. Megnyerjük az jó.

Csalfa női hívószócskák nélküli önálló indíttatásból elkövetett féli éji 12 giling és galangász előtt tértem tegnap nyugovóra, mi nimum gyanús. Mert mihez is lenne nekem szükséges órából több mint féltucat, mit alvásra szánok? Talán kimerített a "zene angyalának" most is fülembe búgó áriája a gyöngyvászonhatást eltüntető stílusú színpadláson folyó bújócskakor Az operaház fantomjában? Vagy a több éve nem látott cimborák ma esti ígéretes sörösszeszervezése emésztett fel a tartalékokból? Esetleg az államvizsgatételekkel való barátkozásom idézte meg rajt-cél győzelemmel álommanót? Megoldatlan bűneset. Mindenesetre álompajti újabbat vetített elém, mely nyomelemeiben újra és vissza térő-forduló darab tudatalatti fantáziám burjánzó ösvényén, s ha kicsit is lelkiismeretesebb lennék e téren, már régen szorongásokkal küszködnék, hogy miért? Történik ugyanis ez esemény egy szemfödeleken vizionált 4 emeletes gangos bérház falaitól ölelve, hol furcsa lények szellemszerű zaklatásainak vagyunk (én és valaki) kitéve, folyamatos paragödörbe dobva képzelt városi gyermeklétünk. Szóval épp ijedség és széjjelszaladás okán bajtárshősnőmmel különváltunk, mire megszűnt a veszély létezni. Azt megkerestem és szemembe mondta a megfejtést: ha egyedül vagyunk soha nem bántanak, mert akkor ők azok, akik félnek... Colombo lánya lehetett.

Rémesemesben jött a hír: "...na végre, már megint, beesett valaki a metró alá, elgázolta a halálba, pi*sába, szevasz, tiszta pánik, hőbörög a tömeg, úgysem hívunk mentőt időben...", ezzel ördögien festve a vázolhatatlant, hogy emelt szintű nívódíjat érdemlő multiplex ruhába öltöztetett meg a csodalétesítményem gyorsjárati folyosóján mintegy brutálkereszt gerendát befektetve mesterkélt gát képződött és akadályoz afféle tevékenységemben, hogy elcsípjem egy víg, játékos filmeposz második, de fejemet a sínre, nem utolsó darabjának laszt minútban indított menetrendszerű rajtját, melynek nemes célja az összköznépi ingerszerű hahota, az általános kacagás, a ragadványos jókedv, sőt, mélyértelmét átlátva, visszafejtve a globális fonalgombolyagot maga a "világbéke", mi a legfontosabb! Beépített szépség 2. Láttam, yo. Na? Mentsen meg mindenkit körforgalomba tévedő mondataimtól az ég? Vigyázat! Perverz, akinek tetszik! Hisz ha 1×, de talán több szőr is, egy/két/minden intelligens szövegszerkesztő beépített magyarajkúsága jelölőszínnel illetné, akkor abban lehet valami, s az garantáltan nem lötyög. Végül is erre halad a fejlődés, így válik könnyebbé az élet, ettől nem rágósak már a szavak (gy.k.: szájba kérődzik nekünk), és válhat szépségesen ideális zérussá az önálló véleményformálás, végérvényesen kezükbe adva a karmesteri ostort az erre kiképzett megmondóembereknek és az irányított gépezetnek. Rasszista vagyok-e? Az ÜGY kapcsán most engem is foglalkoztat a kérdés, így az onlájn és metróalagútmédia vezérlő cikkeinek szélsőségeiben kapaszkodót nyerve már bizonyosan tudhatom: igen vagy nem. Még jó hogy választhatok! Kicsit rasszista, olyan van? Lennék olyan bizonytalan a kísértésben, azt meg nem merek. Megéljük még mondom: eljön az idő, mikor emiatt leszek kisebbség és kiközösített...

Takonyfüggönyön szűrt látomás került szemem elé, melyet fokos hagyma illata leng át... Magányra vagyok ítélve e 7 vég. Nincs más, csak az ego. Próbálom kielégíteni, mert lám a test, megelégelte határon kihasználtságát. Mert mindig csak az élvezeteket és a kötelességeket elegyítem, hogy másra már nem is futja. Utolsó bejelentkezésem óta példu (ki hinné), jártam két alkalommal filmszínházban, s láttam két mesefilmet. A Mennyei királyság rendkívüli történelmi hitelességet kerülendően egy kovácsfiú bukását, felemelkedését, becsületét és szerelmét járja körül, miközben a szaracénok támadják Jeruzsálemet a keresztesek ellenében. Francba is! Imádom a kosztümös kalandfilmeket, így bármennyire bárgyú és karakírozott emberi jellemek vannak benne, tetszett. És hogy ne maradjak ki a lázból, a másik naná a Star Wars III. - a Sith-ek bosszúja. Jaj, jaj, jaj. Ehhez biztos fanatikusnak kell lenni, hogy ne zavarjon a sok-sok logikai buktató. Talán ki volt írva a bolygók határán, hogy itt háborúzni tilos, húzzatok ki a zűrbe?! Engem már az is őrülten zavar, hogy kint vannak ugye a csillagok közti feketeségben, azt semmi súlytalanság. De ha ezt még be is tudom űrhajóproduktumnak, mikor léket kap egy ökölcsapástól (de a lézernek ellenáll), akkor történjék legalább valami! A vulkánjelenet meg még durvábban gyenge! Úszkálnak lávafolyókon lávaszörfdeszkákkal azt még melegük sincs, de mikor félholtan fekszik Darth nagyúr a patak szélén, akkor már begyullad, de huh, azért megmenekül, s értelmet nyer a következő 3 rész. És ezer ilyen van benne, hogy eladják a digitális trükkjeiket! Olcsó biztos nem volt, cserébe kapcsold ki az agyad, és élvezz, hadd kényeztessen a látvány. Naivan elterveztem, hogy egyszer megnézem egymás után az eddig elkészült hat epizódot, hogy átlássam a galaktikus mesét folyamatában, de azt hiszem ehhez komoly betegségnek kell rajtam úrrá lenni.

No de hoppá! Lezárult a vizsgaidőszakom: nincs több zéhá, nincs több kollokvium, valami véget ért. Kettő darab hét államvizsgáig, azt még Gödöllő is vaktérkép e tájjá válik. Ma bulizni akartam a szélessávú Internet világnapját hirdetők között a Millenárisban, ehelyett kórommal ketrecbe zárva szerényen drukkolok a Noxnak eurovíziós dalfesztiválos jó szerepléséért a királyi televízióban. De szerdáig kiheverem, és akkor aztán a Rocktogonban megtaláltok! Miért ott? He-he. Csak úgy. Egy volt középiskolai osztálytársam az egyik fellépő zenekarnak a pacsirtája, s mivel anno emberi tulajdonságai miatt kevéssé kedveltük, így mindazok kik szintén így voltak vele, ott és akkor és véletlen fogunk összejönni egy sörözés erejéig, azt ha teszem azt jó a produkció, rajongunk! Ő szintén... Erről asszociáció: EFOTT és Sziget! Lassan kaphatóak a jegyek elővételben, s nekem szándékomban áll mindkettőn részt venni! Mondhatni, ennyi nyaralást és kis Balatont tervezek idénre, és többre nem is vágyom. Remélem, lelek e mulatságokhoz hasonszőrű partnert, azt akkor minden a legnagyobb rendben. Csápolj Magyarország!

Csapadék, csap-csap... Furcsa nihil a határidők közöttiségből a szabadságra hirtelen eszmélni, érzékletlen átmenet se sehol. Hogy a dolgozóban megint a munkáé a főszerep, egy dolog, de hogy azt követően a mulatságé, ez a másik. A parti kerti hétfői nappal kellemesen eltöltötté alakult, s egyúttal kitűnő jelzőtáblaként funkcionált, hogy az én általános iskolai vérem-korosztályom hol tart az életben, és ehhez képest én. Még emésztem.

Tegnapi nap asztalomon 3 "pösti" programmagazin egy értelmes célért: Est, Exit, Flyerz. Csemegéztem, mazsoláztam. A késődélutáni időpontban egy mozival annyira mellé nem nyúlhatok alapon, Vin Dieselre tettem a pótolandó és egy ismert szereplővel piacképessé váló filmek listáján a voksom, szóval Gorilla bácsi (ezt az idétlen fordítást) a címszerepben. Jaj! Mennyire fáj az olyan vígjáték, hol tudom, hogy adott pillanatban azt tervezték, hogy most kacagás következzék, azt mégse - és még 6 film a lemaradásom az új premierig, még hányszor fog fájni, és mégis bevállalom!

Ellenben kellemes izomláz kínoz a szombati kerékpártémától, mi közvetlen kapcsolatot ápol emlékeimmel, s feltétlen feljegyezteti vele, hogy hétfőnként teremfocizni jártam, s hogy isten éltesse régi szokásom, és eztán is így legyen! És nyertem onlájn játékon egy hőre színváltós bögrét - ha már csapongok a témák között- kenyéradómtól, a rózsaszín vezetékes T-elefonbeszélgetések hivatalos beszállítójától, s emitt érthető mód szikrányit aggódom, hogy milyen árnyalásból tart majd hova, hogy ajándék lesz, vagy tova. adom. És hosszú idő után egy játékot telepítettem a kompjúteremre: Age of Mythology, látszik ez abból is, hogy 2 és fél éve volt ez friss darab, de én utoljára 4 éve nyomtam ennek az elődjével hatalmas meccseket, ezért e választás - újabb okot létesítettem, hogy ne szokjak vissza a 6 órán túli alvásokra; de az egyensúly miatt, veszek egy könyvet is.