Rémesemesben jött a hír: "...na végre, már megint, beesett valaki a metró alá, elgázolta a halálba, pi*sába, szevasz, tiszta pánik, hőbörög a tömeg, úgysem hívunk mentőt időben...", ezzel ördögien festve a vázolhatatlant, hogy emelt szintű nívódíjat érdemlő multiplex ruhába öltöztetett meg a csodalétesítményem gyorsjárati folyosóján mintegy brutálkereszt gerendát befektetve mesterkélt gát képződött és akadályoz afféle tevékenységemben, hogy elcsípjem egy víg, játékos filmeposz második, de fejemet a sínre, nem utolsó darabjának laszt minútban indított menetrendszerű rajtját, melynek nemes célja az összköznépi ingerszerű hahota, az általános kacagás, a ragadványos jókedv, sőt, mélyértelmét átlátva, visszafejtve a globális fonalgombolyagot maga a "világbéke", mi a legfontosabb! Beépített szépség 2. Láttam, yo. Na? Mentsen meg mindenkit körforgalomba tévedő mondataimtól az ég? Vigyázat! Perverz, akinek tetszik! Hisz ha 1×, de talán több szőr is, egy/két/minden intelligens szövegszerkesztő beépített magyarajkúsága jelölőszínnel illetné, akkor abban lehet valami, s az garantáltan nem lötyög. Végül is erre halad a fejlődés, így válik könnyebbé az élet, ettől nem rágósak már a szavak (gy.k.: szájba kérődzik nekünk), és válhat szépségesen ideális zérussá az önálló véleményformálás, végérvényesen kezükbe adva a karmesteri ostort az erre kiképzett megmondóembereknek és az irányított gépezetnek. Rasszista vagyok-e? Az ÜGY kapcsán most engem is foglalkoztat a kérdés, így az onlájn és metróalagútmédia vezérlő cikkeinek szélsőségeiben kapaszkodót nyerve már bizonyosan tudhatom: igen vagy nem. Még jó hogy választhatok! Kicsit rasszista, olyan van? Lennék olyan bizonytalan a kísértésben, azt meg nem merek. Megéljük még mondom: eljön az idő, mikor emiatt leszek kisebbség és kiközösített...