Nem írom újra..., pedig szép volt, vazz. Szóval nem lehet forrás és szerkesztő között büntetlenül ugrálni! Tessék nekem tanulópénz. Esszencia: 45 oldal lélektani szakmunka résznél tartok, ami fölött már minden billentyűleütés ajándék (40-60 oldalnak kell lennie), s ezzel kiérdemeltem, hogy barátnőm is meglátogat hétvégén, ki általános lassú haladásom okán állandó negatív jelzőkkel illet, de most bizonyítottam. Hétvégén kész leszek. Ezerszász.

Kortyolok bögrémből, s szájamban szarta-szene sejlik fel a gyümölcsteafűnek leforrázott ízvilága. Csapó. E jelenet napomnak akár egy meghatározó pillanata is lehetne. Ja. Ennyire volt eseménydús. Mint egy nappali tagozatos minta. Egyetemista. Akinek vizsgaidőszakig semmi dolga. Épp csak én más. Dolgozó állampolgáraként a magor népnek alkotói szabadságom élem, miközben kenyéradóm ősidőknek jogos és jogtalan előítéleteit egy csapásra levetni készül, hogy rózsaszín (értsd: magenta) szemüveget aggasztva meglévő és potenciális ügyfeleire, kövesse az igen tisztelT-rendet. Csak betaláljak még irodámba a fene nagy dizájnváltástól elkápráztatva! Már érzem az überütős névváltoztatási tudatmódosítás kampányának előszelét, újabb milliárd pénzek köszönik majd a gazdacserét, melyhez közöm lehet: zérus, de a T-Spiritbe meg bújjak bele. OK. Csak halandó vagyok. Persze ez nem panasz, mert jó ott nekem. De tényleg. Hisz 5 évre egy helyben más magyarázat nem is lehet. Például annyira jó, hogy 1 év spórolás után ma ki is hívtam egy bútorasztalost, s ő van olyan szíves, hogy 230 ezer forintért megvalósítja egy régi belsőtéri álmom, miszerint tervrajzaimat alapul véve (elvégre mérnök leszek, vagy mi), behegeszt vagy ken vagy farag egy beépített gardróbszekrény-kompozíciót oda és olyan vörös színben, ahova és amiként beteg elmém már most is látja. 2 hét köbö. S megint érezni fogom, hogy egy lépéssel előrébb vagyok... Elvégre nem mindenkinek adatik meg a 100, ugye T.-Miniszterelnök Úr?!

Ki ismer - tudja, ki innen - fogja. Elvetemült moziba járó lennék vala, ki válogatás nélkül nézi eleje-hosszától a szélesvásznú utálatot és bűvöletet; ha párba, ha szólóba, hadd szóljék. Munka utáni lazításképp idő nekem erre nem drága, jegy meg fene nagy mázlimnak köszönhető: ingyé'. Ennek ellenére (kiszámoltam) 12 napot tűrtem nélküle a nagy szakalakítás közepette, mígnem rájöttem, szükséges a monitoron túli kikapcsolódás, s engedtessék meg nekem egy este. Francia nyelvleckét vettem, nyitányként 36-ot, s majd belegebedtem, annyira bejövős volt! Nem olvastam mögé, nem sejtettem miről fog szólni, épp csak ez kezdődött, s hú az anyja, de szemét, de hang alak, de lelőném a kutyát érzésekkel küzdve néztem ki a fejemből, odatéve magam egy világfikcióba, természetesen HŐS-ként, annak jó oldalára. De nem értem be ennyivel, mert filmügyi lemaradásom tetemes. Folytattam a csigaevő vonalat, s jobbomra akasztva babám, rámentünk a kosztümösök ösvényére, ahol is szembe jött velünk Arséne Lupin. Róla mondjuk ráalvás után sem mondom meg milyen ember, s valahogy a film minősége is ehhez hasonlatosan ambivalens... Éjjeli programként francia csók, s, s, s... mint egy szappanoperabéli szerető, reggel útra keltem, magamhoz vettem kis szütyőm, s célba vettem legénylakásom, hogy itt ismét beszippantson a kötelesség-realiti.

Gyakorlatilag a legdurvább időpontok amik lefekszenek nékem s tesznek széles terpeszt, amikor már normális emberforma azokat számításba se veszi, vagyis nélkülem jelölés nélküli semmiséggé válna az időegyenesen, de még így is necces. BaksaTibcsi feladta nekem a leckét, átprogramoztam az estét, de hip-hip hurrá! Most meg fotós cimborám utómunkált képeit csorgatom le FTP-ről, ő meg párhuzamosan föl, mert a művész úr ilyen bagolylétre rendezkedett már csak be, s mivel nálam a szükség, én igazodok, hogy ígéretemhez híven szöszierinek kezébe tehessem ma a belőle megírt cédét, hogy meglepetést varázsoljon ötödikei születésnapjára a Zete focista pasikájának. S ki mártírkodik ezért megint a legtöbbet? Na ki?.. 6 előtt sípol a vekker, s jelzi, a közelben egy kelés várható. Nagyon nyárias időt mond a jós, hát belépek a dolgozóba izzadni, hogy átfaxolhassam 2 hetes halasztásra jogosító kérelmem Gödöllőre, s az ezt alátámasztó 2 ezer forintos oktatási célokat segítő támogatásom, hogy legyen mire hivatkozni. S ezzel talán kezdetét veszi végre a parajelenség, mikor is szorítóban érzem sorsom, s megtáltosodva belehúzok a szakdolgi alkotásnak folyamatába! Amíg még az utolsó bájtok is átcsusszannak és lézernyalábot vettetek plasztikkorongra elmondom, hogy ma webkamerás kontaktoltam a fíldöszánsájn bloggerinájával, ki jól rámköszönt msn-en, én meg illendően fogadtam - egy okkal több hogy olvassam-, ekként némi jogalappal kívánok neki száraz vöröset és orgiát ez éjre. Még 10%, köpök hát egy fogkrémlét, s nyomom közbe: Webre vele.

Fórumra mentem ügyes-bajos JavaSript problémámmal, hátha egy hozzáértő koponya oszt majd nekem egy kis észt, s végleg elkönyvelhetem sikeresként szakdolim mestermunka részét, hogy naivan félkésznek higgyem azt, ami mégiscsak a könnyebb fele... Jóóó. Hamar jött válasz! Társalgásba is fogtam valakivel, ki 4 hónap alatt 761-et szólt hozzá ehhez-ahhoz, s így néz ki a bemutatkozása: "Baksa Tibor vagyok, Pakson élek. A honlapkészítésben otthon vagyok, programozásban kevésbé. Példa erre: http://hermannbaksa.uw.hu". Ez alapján az utóbbi mondat mindkét részletét enyhén megkérdőjelezném, de akárhogy is: VAZZE! Ott a fotója! 14 éves... Lehet szakdolit is jobban írna nálam?! Remélem ezirányú képességei ellenére a csajok is érdekelni fogják hamarost őfiatalságát, s én is elégedetten térek ma nyugovóra úgy 6 óra múlva.