Tavaszi napnak erőtlen fénye hasal el az aranygravír betűkön, és ehhez még hozzá jön a fekete műbőrborítás, plusssz eleganciát kölcsönözve... Nagy dolog kézben tartani, veszélyes máris kiadni - múló percek élménye-, fotó bele zutty, cédémelléklet e kiadáshoz, akcióba'! Nadeénmá' tegnap belekezdtem a tutiba, megint mentem moziba, mert járt, konkrétan egy afrodiktátor be az ENSZ-be, igazolva létének jussán, de A tolmács résen volt! Francos, utálatos, nyálas és kiszámítható végek! Bezzeg az élet!

...Hazafelé ballagván szembelát a lépcsőn egy exkedves, ki jól megadta anno a magam baját, de hát én emléxek csak a szépre, vetek oda nagy hellót, azt nem sokra rá már a kiesett 3 évről sztorizunk a serek mellett, semmi nosztalgia, csak pár óra relax... egy nappal előbb meg még el kellett volna suhanjak?! Kicsit, időzítés? Na azért! Ma meg szintén közel hasonlatos élmény, száguldok a lassan pótolhatatlan 3-4 hete futó filmelőadásra, mikor szembe csaj, egy másik, kivel volt anno szikra, jelen korra meg sok-sok válasz nélküliség, mely fura viselkedésekből szűrt állapot, s ettől zavart. Magyarázat jött, értetlenség maradt, de se ő, se a kánya nem bánja; csak engem bosszant ha félreismernek. Se sör, se film, se hepiend, csak dögfáradság. Holnap megint zéhá, alszom elé egyet, s majd legközelebb említést teszek egy héves ritka, de rendszeres összemosolyról, pihentebben. Több zagyvaság nem kell. Ugye?

Bárányfelhőket fú a szél... Aki lódított, az nem is létezett, csak káprázat. Jó biznisz a mák-származék, mégis! Nem hittem volna, de bekapták az EU-legyet, én meg meg nem kérdem mennyi a hús rajt', mert tuti ízeiben csontos. 3 óra alvás mögöttem, szemhéjamnak próbatétel a gravitáció. Holnap megint vizsga: vizuális nyelvek tanból. Meg se próbálok negyed óránál többet készülni rá, ha ilyen a sikerrecept. Szakdolim átnézve, újrahúzva, csinosítva, mééég illusztrálva, kinyomva, hogy feszüljék rajta a fekete (mű)bőr és arany. Szerintem szép a gyermek a maga 65 oldalával, s néhol még vicces is. Mértékletesen. A cenzúra, pssszt, él és virágzik. De egy érzékleteset benne hagytam, hogy kiderüljön olvassa-e valaki.: "A Monty Python vígjáték egyik jelenetében Brian hatalmas tömeg előtt tart hegyi beszédet: - Mind különböző egyéniségek vagytok! - kiáltja. - Igen, mi mind különböző egyéniségek vagyunk! - harsogja kórusban a nép. - Én nem - szólal meg halkan, egyetlen vékonyka hang." Na húzok aludni. Jóccakát!

Csak mert az állandó mák-termesztésből nem lehet biztonsággal megélni, megkaptam a magamét. EU? Pocsék. Kábé amilyen lehet negyed óra rákészüléssel, s egy lelkes puskaleső kistanár állandó és kitüntetett figyelmével - szóval szevasz, harc az aláírásért című nagy sikerű besztszelleremnek érik a folytatása. De csak hogy öröm is vegyüljék a híg trutyiba, szarok rá. Most és még. Mert miként tudvalevő az örök igazság, a pofonokat is ízlésekhez illik igazítani, s nem jó mindenkinek az atyai (értsd: apuská.jéé), ergo míg konzulens lelkesedik: szipi-szupijó, addig tanszékünknek megváltója: "nem tudom, hogy akarja maga ezt megvédeni?"... Szóval ez estém erősen kozmetikai indíttatásúvá fajult a hanyag mód lazítás helyett, mert ugye még köttetni is kell, ahhoz pedig időben nyomtatni, és Gödöllőre csőpostán lejuttatni, szóval Micimackó és a zannya is kívánhat hármat, de abból eggyel jó lenne ha engem segítene. Újabb hajrá, most. ...Hisz tegnapja már, hogy lezúzták kedvem e cselekedetekkel, de annyira, hogy belépett a riadóterv: sztrájkállapot. Moziztam. XXX 2. Nem pornó. És persze hogy nem érte megnézni a szélesvásznat egy ilyenért. És akkor? Járt kis rilax, na!