Jippijáééé! Most. Kiraktam az utolsó pöttyöt a mondatvégre, s mi múltkoriban 45 volt, ma 61, igaz, 12 oldal melléklettel. Na de milyen 61, és milyen mellékletekkel? Nem vagyok nagy igényű, de hogy diplomát érő meló lett, az tutiszáz. Na, postázom is a konzulensemnek, hogy kössön beléje ha mer. Kérlek Istenem, mondd meg neki, ne merjen! Ebben benne van stílusom, s benne van tudásom legjava! Ismét ráérek majd blogolni, juhhééé! Meg moziba járni, meg szabad téri koncertnézni, meg kerti partikra járni, meg lelkiismeret furdalás nélkül szörfölni, meg minden... Na jó. Az igaz hogy javában benne vagyok a vizsgaidőszakomban, s pár óra múlva konkrétan bizonyítanom kell EU ismereteimet, de mit nekem! Csípőből! Vagy felmentés jár azoknak, kik ellene szavaztak?! Asszondom, ha a szakdoli kész, már mindent megoldok. 2 hét: 4 vizsga; jobb lenne az egész 2 napban letudva! Viszlááát! Megyek madarat fogni! Kinek kell? :-)

Nem írom újra..., pedig szép volt, vazz. Szóval nem lehet forrás és szerkesztő között büntetlenül ugrálni! Tessék nekem tanulópénz. Esszencia: 45 oldal lélektani szakmunka résznél tartok, ami fölött már minden billentyűleütés ajándék (40-60 oldalnak kell lennie), s ezzel kiérdemeltem, hogy barátnőm is meglátogat hétvégén, ki általános lassú haladásom okán állandó negatív jelzőkkel illet, de most bizonyítottam. Hétvégén kész leszek. Ezerszász.

Kortyolok bögrémből, s szájamban szarta-szene sejlik fel a gyümölcsteafűnek leforrázott ízvilága. Csapó. E jelenet napomnak akár egy meghatározó pillanata is lehetne. Ja. Ennyire volt eseménydús. Mint egy nappali tagozatos minta. Egyetemista. Akinek vizsgaidőszakig semmi dolga. Épp csak én más. Dolgozó állampolgáraként a magor népnek alkotói szabadságom élem, miközben kenyéradóm ősidőknek jogos és jogtalan előítéleteit egy csapásra levetni készül, hogy rózsaszín (értsd: magenta) szemüveget aggasztva meglévő és potenciális ügyfeleire, kövesse az igen tisztelT-rendet. Csak betaláljak még irodámba a fene nagy dizájnváltástól elkápráztatva! Már érzem az überütős névváltoztatási tudatmódosítás kampányának előszelét, újabb milliárd pénzek köszönik majd a gazdacserét, melyhez közöm lehet: zérus, de a T-Spiritbe meg bújjak bele. OK. Csak halandó vagyok. Persze ez nem panasz, mert jó ott nekem. De tényleg. Hisz 5 évre egy helyben más magyarázat nem is lehet. Például annyira jó, hogy 1 év spórolás után ma ki is hívtam egy bútorasztalost, s ő van olyan szíves, hogy 230 ezer forintért megvalósítja egy régi belsőtéri álmom, miszerint tervrajzaimat alapul véve (elvégre mérnök leszek, vagy mi), behegeszt vagy ken vagy farag egy beépített gardróbszekrény-kompozíciót oda és olyan vörös színben, ahova és amiként beteg elmém már most is látja. 2 hét köbö. S megint érezni fogom, hogy egy lépéssel előrébb vagyok... Elvégre nem mindenkinek adatik meg a 100, ugye T.-Miniszterelnök Úr?!

Ki ismer - tudja, ki innen - fogja. Elvetemült moziba járó lennék vala, ki válogatás nélkül nézi eleje-hosszától a szélesvásznú utálatot és bűvöletet; ha párba, ha szólóba, hadd szóljék. Munka utáni lazításképp idő nekem erre nem drága, jegy meg fene nagy mázlimnak köszönhető: ingyé'. Ennek ellenére (kiszámoltam) 12 napot tűrtem nélküle a nagy szakalakítás közepette, mígnem rájöttem, szükséges a monitoron túli kikapcsolódás, s engedtessék meg nekem egy este. Francia nyelvleckét vettem, nyitányként 36-ot, s majd belegebedtem, annyira bejövős volt! Nem olvastam mögé, nem sejtettem miről fog szólni, épp csak ez kezdődött, s hú az anyja, de szemét, de hang alak, de lelőném a kutyát érzésekkel küzdve néztem ki a fejemből, odatéve magam egy világfikcióba, természetesen HŐS-ként, annak jó oldalára. De nem értem be ennyivel, mert filmügyi lemaradásom tetemes. Folytattam a csigaevő vonalat, s jobbomra akasztva babám, rámentünk a kosztümösök ösvényére, ahol is szembe jött velünk Arséne Lupin. Róla mondjuk ráalvás után sem mondom meg milyen ember, s valahogy a film minősége is ehhez hasonlatosan ambivalens... Éjjeli programként francia csók, s, s, s... mint egy szappanoperabéli szerető, reggel útra keltem, magamhoz vettem kis szütyőm, s célba vettem legénylakásom, hogy itt ismét beszippantson a kötelesség-realiti.

Gyakorlatilag a legdurvább időpontok amik lefekszenek nékem s tesznek széles terpeszt, amikor már normális emberforma azokat számításba se veszi, vagyis nélkülem jelölés nélküli semmiséggé válna az időegyenesen, de még így is necces. BaksaTibcsi feladta nekem a leckét, átprogramoztam az estét, de hip-hip hurrá! Most meg fotós cimborám utómunkált képeit csorgatom le FTP-ről, ő meg párhuzamosan föl, mert a művész úr ilyen bagolylétre rendezkedett már csak be, s mivel nálam a szükség, én igazodok, hogy ígéretemhez híven szöszierinek kezébe tehessem ma a belőle megírt cédét, hogy meglepetést varázsoljon ötödikei születésnapjára a Zete focista pasikájának. S ki mártírkodik ezért megint a legtöbbet? Na ki?.. 6 előtt sípol a vekker, s jelzi, a közelben egy kelés várható. Nagyon nyárias időt mond a jós, hát belépek a dolgozóba izzadni, hogy átfaxolhassam 2 hetes halasztásra jogosító kérelmem Gödöllőre, s az ezt alátámasztó 2 ezer forintos oktatási célokat segítő támogatásom, hogy legyen mire hivatkozni. S ezzel talán kezdetét veszi végre a parajelenség, mikor is szorítóban érzem sorsom, s megtáltosodva belehúzok a szakdolgi alkotásnak folyamatába! Amíg még az utolsó bájtok is átcsusszannak és lézernyalábot vettetek plasztikkorongra elmondom, hogy ma webkamerás kontaktoltam a fíldöszánsájn bloggerinájával, ki jól rámköszönt msn-en, én meg illendően fogadtam - egy okkal több hogy olvassam-, ekként némi jogalappal kívánok neki száraz vöröset és orgiát ez éjre. Még 10%, köpök hát egy fogkrémlét, s nyomom közbe: Webre vele.