Komoly vagyok, mindattól független, hogy még mindig nem a kötelezővel haladok! Csak zavar ott alul az a sok üres hely, mert a bal menü hosszabb, mint a szöveg, s nekem az esztétika az ténylegesen fontos. Minden téren. Bár a barna banánt, ha még nem löttyedt megeszem, de kimondottan csúnyácska nőkkel mondjuk nem ismerkedem. Pedig mennyire jól tudom hogy nem az ami igazán számít... Mondják ők. Szerintem mindenki ki tudja hozni magából a normát, ha foglalkozik az üggyel. És így válik mindenki felfedezhetővé és értékelhetővé; túl az első rostán. Kivéve ugye ez itt. Ez a forma. Már mi nálunk babám... Olvasgatom amit más odatesz, asszondom rá, aranyos/okos/jófej, azt megjelölöm. Csapdába estem! Önnön szabályaim ellenére cselekedem, noha sokkal inkább tartom magam társaságinak, mint interaktívnak. Megint szemetel az eső... Talán ez a magyarázat minderre?!

Egy mondatot akartam törölni, s egész hozzászólás lett belőle... Na de azért a böngészőnek vissza nyilával elővarázsoltam meglévő töredékeim, így látszólag nem változott semmi, csak a bejegyzési időpont. Velem nem tol ki egy kompjúter! És hogy miért nem szakdolgozom, ha már megígértem? Izé. Bocsánat. Épp nekikészülődtem...

Komolyan!

Hihetetlenséges állapot, mely állandólag visszaköszön s egyúttal beint egy nagyot. Diplomára gyúrok, de tényleg. Pontosan 1 hetem van műremeklésem bizonyságát szolgáló szakdolgom tanári asztalra való helyezésére díszbe kötve, pluszos mellékletként csatolandó egy mestermunka, esetemben interaktív web-tananyag. És mit teszek én?! Jó úton elindulva szabadságos napot kivételezvén a dolgozóból itthon maradásra késztettem magam, hogy majd haladok igen-igen sokat. (Részint elégedett vagyok.)  Szakmunkám ugyan jelen pillanatig jól tükrözi az 1 héttel ezelőtti állapotot, ami nem feltétlen kevés, s produktumát tekintve sem elhanyagolható, na de na! Mivel igen aktuálissá vált,  megmutogattam érző szívű belső konzulensemnek, kit reméltem elkápráztat, miképp személyemet minduntalan, de fene a mézes álmaimba: NEM. Elvette a kedvem... Persze nem komolyan, csak úgy jó pszichológiai adottságokkal, hogy nehogymá' assziggyem hogy beleszólások nélkül mérnöki teljesítményre vagyok képes. Szóval mentálisan gyúrok a nekirugaszkodásra, s mindeközben megteremtettem ezt a blogot, CSAK. Végül is miért ne, meg egyáltalán - értelmet belemagyarázni nem probléma. Ha más nem, virtuális csajozásra tökéletes. Vagy pont nem? Érti valaki vaj'h azt a nyelvet, mit billentyűzetbe mondok? Rágyúrok a diplomára, de tényleg.

Most.

Megjöttem, megszülettem, online hiénatikus szövegrabszolgaságra ítéltettem önmagam (igen tisztelt bírónő, vállalom) 5 éves képtelenül képességes webes jelenlétem után, hogy kiütközzék mindaz, mely torzulás nincsen jóarcomra írva. 26 év + 3 hónap mögöttem, itt ma a jelen, s tenyerem létvonalát követve naivan még elhiszem, hogy többször egész számú többszöröse előttem. Ergo érdemes belefogni, szóljék hát a csikidám és vápsubáppá-éé, a tuc-tuc és a rákendrollert kaphatnék, mert mérhetetlenül kíméletlenül és vadítóan bizsergető eredetiségemben ideteszek szellememből egy darabot, s szellentem vele e nemes helyre testem fény által leképezett mását, hogy a képzelet alkotta más ne legyen más, se jobb kép, mint ami a reál e szocban.

Tessék olvasni, tessék visszaigazolni, hogy kedvem legyen kerek és örök az állandó folytatásra, köszöntem.